Tapasztalataimat az alábbiakban foglaltam össze, ami már elhangzott a korábban elkészült beszámolókban, azokat nem ismételném.
- A karon oktató kollégákkal történő eszmecsere felért egy szupervízióval. A különböző intézetek, oktatók közötti további teammunka minden bizonnyal javítaná az oktatás minőségét és segítené az oktatói munkát.
- A 2 illetve 3 nyelven oktatás nagyon sajátos helyzet, frappáns megvalósítására csak törekedni lehet. Azt gondolom, az oktatói munkánk minősége nehezen vethető össze azokéval, akik egy, többnyire anyanyelvükön oktatnak. A nyelvi problémák oktató-hallgató között felmerültek a konferencián is. Erre megoldás lehetne, a hallgatók nyelvi kompetenciáinak fejlesztése, még az egyetem előtt, nyári egyetem, féléves kurzus, stb. formájában. Az oktatók nyelvtudásának fejlesztésére a PTE-nek van kidolgozott programja, ahol felsőfokú szóbeli nyelvvizsgát szereztek/szereznek szervezett módon és a nem oktató személyzet nyelvismeretét is fejlesztik.
- Ami új módszertani ötlet lehet: Két workshopot hallgatók szerveztek, akik plenáris előadást is tartottak. Nemzetközi hallgatói szervezetek képviselői voltak, önkéntesként voltak jelen. A munkájukat lelkesen, szakszerűen végezték. Esetleg demonstrátorok, TDK nyertesek, hallgatói szervezetek képviselői kaphatnának hasonló szerepet itthon is, ez biztos nagy presztizsértékkel bírna. Fontos azonban megjegyezni - erre is volt a konferencián tapasztalat -, hogy egy kezdő előadó, esetleg egy hallgató nem biztos, hogy a megfelelő módszertannal építi fel az előadását. Itt is fontos a háttértámogatás, a megfelelő felkészítés.
- Még egy másik módszerre történt javaslat: A Refugees’ health témájú workshopon egy résztvevő egy konkrét esettel szemléltette, hogyan néz ki a gyakorlatban egy orvos-beteg találkozás, ha a résztvevők különböző kultúrába tartoznak. A hallgatóság nagy érdeklődéssel fogadta. Ebben egyfajta megállapodás is született, hogy gyakorlatilag a társadalomtudományok esettanulmány módszerét lehetne gyakrabban használni, oktatásban, konferenciai szekción, közös internetes platformon.
- Többször belefutottam a konferencián a „hogyan neveljünk oktatót a hallgatóból” kérdéskörbe, amire egyértelmű módszer ezidáig máshol sem létezik. Esetleg lehetne egy szabadon választható, jól felépített kurzus, ahol több oktató bevonásával el lehetne kezdeni felkészíteni őket az oktatói munkára. Illetve fellelkesíteni.
- A konferencia nagyon szerteágazó témákat tartalmazott. Az oktatás minden részletére sok-sok próbálkozás, ötlet elhangzott. Feltehetőleg az oktatók önképzése, módszertani továbbképzése is a módszertani specializáció irányába fog még inkább elindulni. Jó lenne kisebb témákat felölelő konferenciákat, workshopokat keresni itthon és külföldön is. Esetleg szervezni? Amilyen tavaly volt pl. a Graz Conference Interprofessional Education in Health Sciences témájú egy napos konferencia.
- Nagy örömömre szolgált hallani a konferencián, hogy a társadalomtudományok alkalmazott tudományként fontos szerepet töltenek be az oktatás módszertani fejlesztésében. El is hangzott: „medicine is a social science”! Ebben van mit előrelépnünk.
- A Digitális health és a Refugees’ health témák bekerültek mindenhol a curriculumba, egységes sztenderdek még most alakulnak, pontosan mit és hogyan is kellene ezekkel a témákkal kapcsolatban oktatni.
- Azt vontam még le, hogy a módszertani újításokban biztosan nem vagyunk lemaradva, azok eredményességének mérésében, korábbi módszerrel való összehasonlításában, módszertani kidolgozottságában, mindezen próbálkozások nemzetközi publikálásában sajnos igen.
Dr. Molnár Regina
Népegészségtani Intézet
