Összefoglaló a 2019. évi (aug. 25-28.) AMEE konferenciáról
Mivel első alkalommal látogattam el a konferenciára számos újdonsággal szolgált az összejövetel, de jelen beszámolómban a „Threshold Concepts” fogalmának ismertetésére szorítkoznék. Ray Land a University of Durham professzora összegezte eddigi munkáját, kutatási filozófiáját. Rámutatott, hogy minden tárgy oktatása során rendszeresen „notórius” buktatók, oktatási mérföldkövek („threshold concepts”) bukkannak fel. Ezek a fogalmak specifikusak az adott tárgy oktatásában, megértésük nélkül nem lehet továbblépni és az átlag hallgató számára nehéz a megértésük. Nélkülük az adott tudományágban érvelésen alapuló racionális válaszokat képtelenség adni. Olyan intenzív koncentrációt igényel megértésük, hogy ez a folyamat maga mérhető szorongással, jár átlag diákok esetében. Ráadásul a beépítésükkel járó frusztráció érzelmi töltése nélkül lehetetlen őket memorizálni. Ha a jelöltek ezeket a fogalmakat nem sajátítják el (pl. közgazdaságtanban, matematikában, informatikában a képzetes számokat, a Fourier-transzformációt, vagy az analízis alapjait) akkor megrekednek, egy ideig vegetálnak, majd jelentős részük kihullik a rostán. Land professzor felhívta a figyelmet arra is, hogy némely esetben a frusztrált hallgatók hajlanak megkérdőjelezni ezen fogalmak oktatási létjogosultságát. Ilyen eset volt, amikor közgazdaságtan hallgatók kérdőre vonták oktatóikat a legutóbbi gazdasági világválság során, hogy miért oktatják azokat az elméleteket továbbra is, amik láthatóan nem működnek. Land Professzor ezen oktatási mérföldköveket a tantárgyak gyöngyszemeinek nevezte és az elsajátításukkal járó kihívást a felsőoktatás valódi céljának tekinti. Ugyanakkor kiemelte a mérföldkövek egyik alapvető sajátosságát. A hallgató kognitív struktúrájának átmeneti állapotát hozzák létre („liminality”). Fellazítják a korábbi szerkezeteket és a „learning curve” kritikus pontjain elveszik a korábbi fogódzkodókat. Például, korábban használt megismerési eszközök korlátait tárják fel, bemutatják azok tarthatatlanságát és újat kínálnak („supplantive learning”). Noha nem említette, de tipikusan ilyen eset pl. a newton-leibnitzi világképnek az einstein-plancki szemléletre történő cseréje. A liminality állapotában egyes hallgatók a passzív rezisztenciát választják. Az előadó hangsúlyozta, hogy ilyenkor, ha a hallgató kéri, lehet segíteni a fogalom elsajátításában, de semmiképpen sem szabad engedni, hogy a hallgató megkerülje az akadályt, „kibújjon” a koncepció elsajátítása alól. Az átmeneti állapot sajátossága, hogy globális tudásanyag vesztéssel jár. Egy ideig a kirostálás folyamata (lásd. „supplantive learning”) ugyanis gyorsabb, ami a tanulási görbén mély vályút hoz létre („learning through”). A hallgató egzisztenciális válságba kerül (Kell ez nekem? Ez kell nekem?). Land professzor szerint a hallgatóknak el kell fogadni, hogy a tudás ezzel a bizonytalansággal jár („Paradise Lost”), és meg kell birkózniuk a köztes sérülékeny episztemológiai „bábállapotokkal” („transformational learning”). Az előadó tapasztalata alapján a „threshold concepts”-ek elsajátíttatásának egyik legfontosabb akadálya, hogy oktatóik magától értetődőnek tekintik bizonyos korábbi alapfogalmak (gyakran ezek maguk is mérföldkövek!) ismeretét. Pedig ezek ignorálását egyes hallgatók éveken keresztül képesek „túlélni” az egyetemen. Sőt olyan oktatókat is ismer, akik anélkül tanítják a „threshold concepts”-eket (pl. Fourier-transzformáció), hogy értenék. Véleménye szerint ugyanis az esetleges és nem is feltétlenül tudatosuló! inkompetenciát a „mérföldkövek” oktatásának sémákkal operáló „rituális” jellege jótékonyan elfedi. A gyakorlatban a hallgatók kognitív mezeje gyakran körbefolyja a mérföldköveket, majd amikor megértik az adott „threshold concept”-et az addig zűrzavaros „puzzle” egyetlen elem helyére kerülésével érthetővé válik. Ez a folyamat forradalmi, pótolhatatlan és katartikus kell, hogy legyen. A mérföldkövek megismerése visszafordíthatatlanul megváltoztatja a hallgatók szemléletét, és ekkor már akár a „double truth giving” megpróbáltatásait is képesek kiállni, ami különösen igaz az orvoslás „semmi sem fehér vagy fekete, hanem minden szürke” szemléletére. Ekkor a hallgató eljut oda, hogy a bizonytalanság közepette is tud magabiztosan cselekedni (to act confidently in uncertainty).
Jászberényi Miklós
Kórélettani Intézet
