Bezár

Orvosképzési tendenciák

Dr. Szakács Júlia (SZTE ÁOK Kórélettani Intézet) beszámolója

Dr. Szakács Júlia (SZTE ÁOK Kórélettani Intézet) beszámolója

2019. december 05.

Beszámoló az AMEE 2019 konferenciáról

Először is szeretném megköszönni az egyedülálló lehetőséget az Orvoskar Vezetésének, hogy részt vehettem a konferencián. Külön örömömre szolgált az oktatás iránt elkötelezett, érdeklődő, a változásokra nyitott kollégákkal folytatott eszme- és tapasztalatcsere a konferencia ideje alatt, amelynek reményeim szerint a jövőben is lesz folytatása. A konferencián számos téma felkeltette az érdeklődésem, amely számomra további elmélyülést, olvasást kíván, kiemelnék ezek közül néhányat. Elsőként a IAMSE szimpóziumot említeném, amelyen az előadók preklinikai és a klinikai oktatás szoros együttműködését emelték ki, esettanulmányok kapcsán 4-5. évben ismételten bevezetve és felidézve a preklinikai ismereteket elméleti oktatók és klinikusok részvételével. A másik figyelemreméltó szimpózium (Team-based learning (TBL) replaces Problem based learning (PBL) in Years 1 and 2 of a large medical school) ismertette egy, a Sidney-i orvoskaron végzett 2017-es átfogó vizsgálat eredményét, amelynek során, a résztvevő első és másodéves hallgatók különböző tantárgyakból történt, előzetes (preklinikum, légzőszervi-, neurológiai-, endokrin-, és vesebetegségek) egyéni felkészülést igazoló online tesztet töltöttek ki (IRAT). Ezt követte a kiscsoportos felkészülés és az órák alatt (2 óra hetente) a Readiness Assurance Test (TRAT), amelyet oktató irányításával történt probléma megbeszélés követett. A hallgatók a kiscsoportos tanulást és együttműködést rendkivül hatékonynak találták, az oktatói visszajelzést szintén, kiemelve különösen a klinikusok szakmai irányításának fontosságát, akik az esettanulmányokat a megfelelő gyakorlati kontextusba helyezték. A rohamosan fejlődő medicina valamint a biztonságos és magas színvonalú betegellátás állandóan megújuló és komplex kihívások elé állítja a leendő egészségügyi szakembereket, amely a curriculumban és az oktatás módszertanában, valamint az oktatói attitűdben is gyökeres változásokat követel. Szintén rendkivül fontos és figyelembeveendő szempontok, a hallgatókat képező Y és Z generáció sajátosságai, mentalitása, attitűdje, amely egy teljes szimpózium igen érdekes támája volt. (Teaching and Engaging the Millennials: What has changed?). Ismert tény, hogy az Y, de különösen a Z generáció tagjai (a 90–es években születettek) digitális bennszülöttek, App-kedvelők és felhasználók a tanulás során is, akik rendelkeznek felelősségérzettel, közösségi szellemmel, érzékenyek a mai kor kihívásai, a szociális- gazdasági élet és a környezetvédelem problémái iránt. Ugyanakkor az Y generációval szemben a Z tagjai igénylik és rendkivül fontosnak tartják a személyes kontaktust a kortársakkal és az oktatóval, kiemelve annak hitelességét, mentori és szakmai tevékenységét. Az általános pedagógiai és módszertani elméletek közül említésre méltó a Mezirow által kidolgozott (1978) transzformatív tanulás (az informatív tanulás helyett) és képzés a nyugati, fejlett társadalmakban, amelynek a fő törekvései nemcsak az információk átadása, hanem a személyiség és gondolkodásmód fejlesztése is. Továbbá elvárás, hogy a modern oktatásban „az oktató és a hallgató egymást kiegészítő, partneri viszonyban legyen, az „all teach all learn” környezet tűnik a leghatékonyabbnak a mai kor kihívásai között (Frenk J et al; Lancet 2010:;376(9756):1923-58). Mindezen irányelvek megvalósításához azonban megfelelő személyi és infrastruktúrális feltételek szükségesek. Rendkivül fontos lenne egy egyetemi oktatói életpályamodell kidolgozása a preklinikumban és a klinikumban egyaránt, megfelelő képzés, minőségbiztosítás, anyagi és erkölcsi megbecsülés keretei között.


2019. szeptember 8.


Dr. Szakács Júlia

SZTE ÁOK Kórélettani Intézet

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek