Bezár

Orvosképzési tendenciák

Dr. Pál Krisztina (Szak- és Továbbképzési Központ) beszámolója

Dr. Pál Krisztina (Szak- és Továbbképzési Központ) beszámolója

2019. november 21.
5 perc

Beszámoló a The Association for Medical Education in Europe 2019 (AMEE 2019) c. konferencián történő részvételről (2019.08.25.-28, Bécs)

 

Az orvosképzésről és a posztgraduális képzés speciális kérdéseiről szóló szekciók egyaránt kifejezett nemzetközi érdeklődés mellett zajlanak. A konferencia több mint 4100 résztvevője számára párhuzamosan több posztgraduális képzési szekcióban szerveznek programot (PGME), illetve az AMEE-n belül külön Postgraduate Commitee dolgozik. Külön érdekesség volt számomra, hogy még ezen belül is külön figyelmet kapott a háziorvos képzés területe.

A posztgraduális képzés kihívásaival foglalkozó rendezvényeken történő részvételem tapasztalatait tömören összefoglalva azt mondhatom el, hogy szakorvosképzésünk modern, a kor kihívásainak megfelelő, sőt kifejezetten előremutató, az európai közösség által most „felfedezett” elemei is vannak. Valós problémát képzésünkben az jelent, hogy a képzés során a vonatkozó szabályokat nem vesszük komolyan és nem tartjuk be.

Javaslataim:

  • A MOEOT üléseinek rendszeres résztvevőjeként szeretném javasolni, hogy az orvosképzéssel évtizedek óta foglalkozó, a 4 hazai egyetem által létrehozott társaság munkájába erőteljesebben bekapcsolódva, annak törekvéseit az orvosképzés céljára jobban kihasználva hazai fórumot is kellene biztosítani az oktatatók ilyen irányú képzésére. Meggyőződésem - ezt bizonyította az utazás során spontán kialakuló intézetek közötti oktatási egyeztetés, eszmecsere – hogy sokat tanulhatnánk akár már helyben is egymástól. Az egyes intézetek vezetőin kívül az oktató kollégák nem igen találkoznak egymással, hasznos lenne egy olyan fórum, ahol egyrészt eszmét cserélhetnének, másrészt meg tudnák ismerni a nemzetközi eredményeket az orvosképzésben. Ebből mind az azonos évfolyamokat oktatók, mind az egymásra épülő tárgyakat oktatók sokat profitálnának.
  • Miután rajtam kívül az idén kiemelkedően magas számú kari résztvevő mindegyike elméleti intézetek képviselője volt azt javaslom, hogy egyrészt biztosítsa Karunk folyamatosan oktatói részvételét a rendezvényen, másrészt pld. lehetne ez a hallgatók által kiváló oktatói díjjal jutalmazott oktatóink kiváltsága is. Mindenképpen hasznosnak gondolom a kiváló klinikus-oktatóink részvételének biztosítását, motiválását a konferencián történő részvételre.
  • Megerősítette bennem a konferencia, hogy a megfelelő színvonalú oktatási adminisztráció működtetése és folyamatos képzése ma már elengedhetetlen feltétele a magas színvonalú oktatásnak. A megfelelő adatbázisok létrehozása és üzemeltetése, a statisztikai elemzésben nyújtott professzionális segítségnyújtás, a képzett Medical Educator kollégák jelenléte, a hallgatói támogató rendszerek kialakítása és a stabil informatikai támogatás mind jelentős többletértéket teremt az orvosképzés folyamatában.
  • Az idegennyelvű képzéseknek igen komoly akadályát képezi a megfelelő nyelvtudás hiánya. Ugyanakkor nálunk a magyar és idegen nyelvű évfolyamaink között szinte semmilyen kapcsolat nincs, nem használjuk ki a párhuzamos képzés nyújtotta lehetőségeket. Mindenképpen hasznos lenne ezen változtatni, az idegennyelvű képzéseinkben a magyar, a magyar nyelvű képzésben az angol nyelvi ismereteket erősíteni.

Témák:

  • Rezidensi és oktatói „burnout”: számtalan előadás, poszter és szimpózium foglalkozott a témával. A kiégés megelőzésére javasolt módszerek között kiemelt helyen szerepelt a támogató környezet, a kortársakkal/sorstársakkal kapcsolatos megbeszélések lehetőségének biztosítása, a támogató munkahelyi környezet kialakítása. Ennek megfelelő eszköze lehet a vezető rezidensi rendszer, a kortárs-csoportos önképzés rendszerének kialakulóban lévő gyakorlata Karunkon.
  • A posztgraduális képzésben jelenlévő digitális eszközök egyre szélesebb spektruma (pld. Medmaster) ellenére leghatékonyabb módszer a rezidensképzés során a személyes kapcsolaton alapuló tutor alapú képzés, azaz amikor konkrét oktató-rezidens munkakapcsolaton keresztül szerzi meg az ismereteket a szakorvosjelölt. Hazánkban a digitális eszköztár kevésbé ismert vagy használt, így annak megismerése sem lenne haszontalan, de a képzés alapvetően tutor személyes felügyelete alatt zajlik.
  • A posztgraduális képzéssel kapcsolatosan is kiemelt figyelmet kapott az ún. „soft skills” ismeretek átadása. A nővér-rezidens munkakapcsolat kialakítása, a megfelelő kommunikációs és kollaborációs készség kialakítása, empátiás készségek fejlesztése stb. (előadást hallottunk a 1-2 éves rezidensek munkájának szakdolgozók általi értékeléséről, a rezidensek közti szakmai viták kezelésének módszertanáról stb.) Az inter-professzionális integrált gyakorlati képzés, az egészségügyi team munkájának megismeréséhez régi, de jó eszközünk a nyári kórházi és az ápolástani gyakorlat. Hasznos lenne azonban ezen ismeretek posztgraduális képzésben történő oktatása is. (eü dolgozók közötti kommunikáció, rezidensek egymás közötti, tutor-rezidens kommunikációja ezen belül a kölcsönös szakmai értékelés gyakorlata, workplace dignity)
  • Sok helyen – az egészségügyi ellátás kihívásaira válaszolva- az orvosképzés GP képzés irányába történő elmozdítása a trend. Az elhangzott előadások egy része szerint ez egy átgondoltabb, a gyakorlati készségek biztosabb elsajátítását célzó kurrikulum kialakulásához vezetett. Azonban tényleges tapasztalatok erről még nem állnak rendelkezésre. Ezzel párhuzamosan például beszámoltak arról, hogy egy „Next Generation GP” című, az NHS által finanszírozott program részeként háziorvos rezidenseket a képzési programjukon felül további ismeretekre oktatták. (egészségügyi szervezéstan, vezetői ismeretek, kutatói ismeretek stb.) A tapasztalatok alapján javaslatot tettek az angol háziorvos rezidensképzés 4 évesre történő meghosszabbítására.
  • A posztgraduális szekció ülésein a már megszokott aktivitással több témában is szerepeltek a EJD (European Junior Doctor’s Association) képviselői. Számos általuk készített felmérés eredményét mutatták be pld. a részmunkaidő képzésekről, az egyes szakképzések hosszáról és tartalmáról, az európai mobilitásról stb. Felméréseik egy részében hiányoztak a magyar adatok, közvetítőként segítettem kapcsolatfelvételüket ezért a Magyar Rezidens Szövetséggel.
  • A portfólió alapú értékelési rendszer megvalósítása a postgraduális képzésben is nemzetközi gyakorlat, habár a jogi eljárásokban történt felhasználásuk megingatta benne a képzendők bizalmát. (Dr. Bawa-Garda, UK)
  • Az értékelés új módszereit sikerült megismerni, mint pld a Clinical Evaluation Exercise, (CEX) vagy a Direct Observation of Procedural Skills (DOPS) az Objective Structured Clinical Examination (OSCE) módszerek mellett.
  • Külön előadások foglalkoztak a „resident-as-teachers” képzések fontosságával (entrustable professional activities EPAs) a rezidensek oktatói kompetenciáinak kialakítására és fejlesztésére.
  • A konferencia kiemelt témaköre volt a „Patient as Educator”, a téma előkerült a postgraduális képzésben is. A krónikus betegek, hallgatói betegek és önsegítő betegcsoportok bevonásának fontosságát hangsúlyozó prezentációk hangzottak el.
  • Végezetül érdekes rövid előadást hallottam arról, hogy hogyan alakították át a rezidensi orientációs képzést szabaduló-játékká (An Escape Game as a Residency Orientation Experience)

Szeged, 2019. 09. 05.

 

Pál Krisztina

Szak- és Továbbképzési Központ

 

 

 

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek