Prof. Dr. Kemény Lajost az MTA rendes tagjai közé választották. Dr. Bereczki Csaba, Prof. Dr. Buzás Krisztina és Prof. Dr. Burián Katalin az MTA új doktorai 2025-ben. Gratulálunk!
PROF. DR. KEMÉNY LAJOS (MTA V. Orvosi Tudományok Osztálya, SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar), aki 2019 óta az MTA levelező tagja.
A Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának egyetemi tanára, a HUN-REN-SZTE Dermatológiai Kutatócsoportjának vezetője. Szűkebb szakterülete a bőrgyógyászat és az immunológia. A levelező tagság elnyerése után a pikkelysömörben szenvedő betegek tünetmentes bőrében genomikai és proteomikai vizsgálatokkal számos, a betegségre hajlamosító eltérést igazolt. Megállapította, hogy a pikkelysömörös betegek gyógyult bőrében a hámsejtek olyan epigenetikai eltéréseket mutatnak, melyek felelősek lehetnek a betegség kiújulásáért. A hámsejtekben gyulladáskeltő behatásokra bekövetkező epigenetikai változások ún. „molekuláris heg” kialakulását eredményezik. Nemzetközi ismertségét közleményeinek idézettsége (>13000) jelzi, h-indexe 56 és 41 szabadalmi bejelentése van. Témavezetésével 17-en szereztek PhD-fokozatot, munkatársai közül hárman nyerték el az MTA doktora címet.” Hét ajánlója között az SZTE-t erősítő akadémikus Dobozy Attila és Vécsei László.
Dr. Bereczki Csaba akadémiai doktori értekezésében – munkacsoportjának eredményeire támaszkodva – jelentős megállapításokat tett a gyermekkori szív- és érrendszeri, valamint vesebetegségekről, melyek a mindennapi orvosi gyakorlatban is hasznosíthatók. Nagy mintaszámú vizsgálat során a hazai gyermek- és serdülőkorú populációban felmérte a túlsúlyos gyermekek előfordulását és a magasvérnyomás-betegséggel való kapcsolatát. Emellett elsőként dolgozott ki referenciaértékeket a gyermekek futás közbeni keringési változásaira, megteremtve a lehetőséget a fokozott kockázatú egyének kiszűrésére. A szív- és érrendszeri kockázat összefüggést mutat az érfalak merevségével és az endotélsejtek működészavarával. Arra a következtetésre jutott, hogy az elhízás gyermek- és serdülőkorban még nem jár együtt fokozott aortamerevséggel, viszont az endoteliális működési zavar hozzájárulhat a serdülőkori esszenciális hipertónia kialakulásához, különösen normál testsúlyú egyének esetében. Az endotél működési zavara azonban elhízott és elhízással járó hipertóniás gyermekeknél is kimutatható. A kutatás során azt is megállapította, hogy a renin-angiotenzin rendszer gátlása eltérő módon hat a serdülők esszenciális és elhízással összefüggő magas vérnyomására a különböző patomechanizmusoknak megfelelően. A juvenilis esszenciális hipertóniában fokozott oxidatív stresszt mutatott ki testsúlytól függetlenül, míg az obezitás hipertónia nélkül is növeli az oxidatív stresszt. Genetikai vizsgálatok segítségével több betegség esetében is azonosítani tudta a kóroki variánsokat.
Prof. Dr. Burián Katalin akadémiai doktori értekezésében két fontos, népegészségügyi problémát jelentő kórokozó – a Chlamydiák és a citomegalovírus – által okozott fertőzésre kialakult immunválaszt és a fertőzések megelőzésének lehetőségeit vizsgálta. Állatkísérletei bizonyították, hogy az IL-17A citokin jelentős szerepet játszik a C. pneumoniae-fertőzés leküzdésében. Kimutatta, hogy a Chlamydia-fertőzés in vitro és in vivo is fokozta a MIG/CXCL9 chemokin RNS-expresszióját, aminek direkt antichlamydiás hatását azonosította: a liganduma a Chlamydián egy 60 kDa-os fehérje. Génexpressziós, funkcionális, valamint in vivo neutralizációs vizsgálattal bizonyította az indolamin-2,3-dioxigenáz kifejeződését és indirekt antimikrobiális hatását Chlamydia-fertőzött egerekben. Igazolta, hogy a gyakran nem antimikrobiális céllal használt szerek (N-acetil-cisztein, Budesonid) csökkenthetik vagy fokozhatják a Chlamydiák szaporodását, így ezek ismerete fontos lehet a kezelés megválasztásában. A C. trachomatis ellen a megfelelő védelmet egy széles körben alkalmazott, hatékony vakcina kifejlesztése jelentené. Speciális fehérjéket (pGP3, pGP4 és LcrE) azonosított, amelyek alkalmasak lehetnek egy jövőbeli Chlamydia-alegységvakcina kifejlesztésére. Két citomegalovírus-fehérjét (IE1-exon4, pp65) jellemzett mint hasonló effektivitású citotoxikus T-limfocita-célpontot, és ezzel is felhívta a figyelmet a többkomponensű citomegalovírus-vakcina jelentőségére. Egérkísérleteik eredményei fontos adatokat szolgáltattak a citomegalovírus pp65 és gB fehérjéi által indukált immunválasz megismeréséhez, a DNS-immunizálás módszerének optimalizálásához, valamint az egymást követően használt különböző típusú vakcinák hatékonyságának a megértéséhez.
Prof. Dr. Buzás Krisztina akadémiai doktori értekezésében a tumorimmunológia egyik legizgalmasabb kérdését, a daganatsejtek környezetükkel való kommunikációjának módját és annak következményeit vizsgálta. Különböző kísérletes modellrendszerek segítségével kimutatta, hogy a melanómasejtek és a tumorasszociált immunsejtek közötti, oldékony faktorok útján történő kommunikáció befolyásolható. Bizonyította, hogy a daganat életképességét támogató immunsejtek tumorellenessé tehetők, ami segítheti a rákos sejtek hatékony eltávolítását. Kimutatta továbbá, hogy a daganatsejtekből felszabaduló hírvivő anyagokat tartalmazó kis csomagok, az ún. vezikulák képesek a daganatszövetet körülvevő őssejtekben olyan genetikai programot elindítani, amely segíti a tumorsejtek kivándorlását az egészséges szövetekbe, ami a betegség súlyosbodását okozza. Kísérletes eredményei rávilágítottak arra is, hogy a daganatsejteket érő különböző stresszfaktorok, például a kemoterápiás szerek, nemcsak a rákos sejtek pusztulását idézik elő, hanem megváltoztatják a belőlük felszabaduló vezikulák összetételét is. Ennek következtében a vezikulákat felvevő célsejtek biológiai működése is jelentősen megváltozik. Kimutatta továbbá, hogy a központi idegrendszer daganataiból származó vezikulák az adott megbetegedésre jellemző molekuláris mintázatot hordoznak, ami lehetővé teszi különböző betegcsoportok invazív beavatkozás nélkül történő, vérmintaalapú azonosítását.
