- Röviden összefoglalva milyen tevékenységet takar az angol egészségügyi szakfordító/kommunikátor?
Dr. Szalárdy Levente: Az egészségügyi szakfordítás önmagában egy igen tág területet fed le. Szűkebb értelemben egészségügyi vagy egészségüggyel kapcsolatos dokumentációk – pl. leletek, zárójelentések, használati útmutatók – fordítását jelenti angol-magyar vagy magyar-angol vonatkozásban. Tágabb értelemben azonban minden olyan nyelvi tevékenységet lefed, beleértve a fordítói, nyelvi lektori és – megfelelő végzettség és véna esetén – tolmács tevékenységet, amely az általános fordítói készségen túl speciális, egészségtudományi szaktudást igényel. Utóbbiak közé tartozik pl. tudományos kéziratok szaknyelvi lektorálása, már publikált közlemények fordítása, konferencia-előadások szinkrontolmácsolása vagy éppen klinikai vizsgálatok monitoringjának konszekutív tolmácsolása.
Dr. Öveges Nándor: Én kommunikátor szakon végeztem, ez néhány éve vált külön a szakfordítástól. Nagyon röviden és egyszerűen a kettő közt annyi a különbség, hogy a kommunikátorok képzése inkább a verbális kommunikációra és annak formáira épít, mintsem az írásbeli fordításra.
- Kiknek ajánlanád a továbbképzést, milyen előképzettség szükséges, ajánlott?
Dr. Szalárdy Levente: A képzést minden olyan egészségügyi dolgozónak vagy ilyen pályára készülőnek ajánlom – legyen az gyógyszerész, orvos vagy fogorvos – aki munkája kapcsán az angol szaknyelvvel szorosabb kapcsolatba kerül. És ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek, aki ilyen végzettséggel rendelkezik aktív fordítói tevékenységet kellene majd végeznie a későbbiekben. Saját tapasztalatból tudom, hogy mind a tudományos mind a klinikai munkavégzéshez nagy segítség az angol szaknyelv magas szintű ismerete és használata, hiszen az irodalmazáshoz, a kéziratok elkészítéséhez, a nemzetközi kapcsolatok építéséhez és ápolásához, de a XXI. században a naprakész klinikai tudáshoz való hozzájutáshoz is komoly segítséget adhat. Viszont kiemelném, hogy ajánlom a magas szintű nyelvi előképzettséget, adott esetben a felsőfokú nyelvvizsgát, hiszen a ráépített tudást, tulajdonképpen a szakmai részt akkor tudja igazán elsajátítani az ember, ha nem a nyelvi hátrányok behozására kell plusz energiát szánnia, az egyébként is leterhelő graduális képzés vagy éppen már aktív munkavégzés mellett. Ugyanakkor természetesen itt is az számít, hogy ki, mit vár a képzéstől. Ha pl. önmagában csak a középfokú nyelvtudás fejlesztését tűzi ki az ember célul, az sem haszontalan, ha azt már eleve olyan kontextusba helyezve teszi, ami már eredendően hasonlít arra a közegre, amelyben azt a nyelvtudást majd a későbbiekben használni kívánja.
Dr. Öveges Nándor: Angolul nem árt tudni, tekintve, hogy a képzés angol nyelvű, de a „beugró tesztnél” úgyis kiderül, hogy ki milyen szinten van. Akik esetleg a beugró teszten visszafogottabban teljesítenek, azoknak is van lehetősége behozni a lemaradást egy nulladik évben, ami kifejezetten felzárkóztató, nem része a képzésnek. Kinek ajánlanám? Azokon kívül, akik angolul beszélnek azoknak, akik szeretnének tényleg foglalkozni bármilyen szinten a tudományos nyelv használatával. Nem konkrétan csak azoknak, akik kereset kiegészítésként fordítani, illetve tolmácsolni szeretnének, hanem bárkinek, aki foglalkozik tudománnyal. Ugyanis a magyar graduális képzésnek - ami nekem egyébként nagy szívfájdalmam és vesszőparipám - nem képezi részét a tudományos módszertan. Amire oktat és tanít ez a két szak, az nem csupán a fordítás, illetve a tolmácsolás, mint olyan, hanem az angol orvostudományi nyelv használata, ami egy sokkal szélesebb körben hajt hasznot. Én PhD hallgató vagyok pillanatnyilag, tehát úgymond kutatóorvosként dolgozom, és rengeteget profitálok a szakkommunikátori képzésből, tekintve, hogy a tudomány nyelve az angol. Ezen a nyelven írok, olvasok, közlök vagy adok elő, és köszönhetően annak a tudásnak, amit magamra szedtem ezalatt a 2 év alatt, nagyon könnyen és gyorsan eligazodom a szakirodalomban.
- Milyen jellegűek az órák, milyen fontosabb készségeket sajátíthatsz el?
Dr. Öveges Nándor: Nagyon leegyszerűsítve a képzés az alapoktól kezd építkezni a szakmaspecifikusságig. Egy szintrehozó, gyorstalpaló jelleggel indul, de már egészségügyi témákkal. Utána kezdünk el szépen szakmázni. Tanítanak terminológiát, módszertant, tanítják mind a szakmai, mind pedig a köznapi orvosi angolt. Az angoloknak is megvannak a maga köznapi egészségügyi kifejezései, amiket tudni kell, amiket megért az angol beteg. Tanítják az orvos-beteg kommunikációt, ami angolszász országokban máshogy néz ki, mások a normák, a fizikális vizsgálat - a beteget például nem levetkőzik, hanem átöltözik a paraván mögött. Megtanítják az angolszász országokban érvényben lévő egészségügyi dokumentációkat, egészségügyi állásra jelentkezést - tehát önéletrajz, motivációs levél etc. - hogyan kell angolul receptet írni, illetve hogyan néz ki egy kórlap. Melyik rövidítés micsoda. Az angolok ugyanúgy imádják a betűszavakat és rövidítéseket, mint mi. Amit ez a szak adott, az egyrészt egy hatalmas szókincs anyag, másrészt egy szélesített látókör. Volt például interkulturális kommunikáció című kurzusunk. Arra is fordítanak figyelmet, hogy a különböző angolul beszélő, de a világ más tájairól származó kultúrákban hogyan kell a betegekhez egyáltalán közelíteni. Elsőre nem is gondolná az ember, hogy mennyire nem mindegy. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a tudományos eredményeket, meg egyáltalán a szakmát, mint olyat, tudjuk angolul prezentálni, legyen az éppen egy előadás, egy poszter, adott esetben konzílium, vagy a mindennapi orvosi gyakorlat. Mondhatni, „módszernyelvtant” tanultunk. Majd ugye természetesen foglalkoztunk a későbbiekben fordítással, ugyanúgy, mint a szakfordítók csak nyilván kevesebbet: általános fordítás, hogyan néz ki magyarról-angolra, angolról-magyarra átültetni egy nyelvet, illetve ugyanez tolmácsolásban. Ezzel párhuzamosan szaknyelvi fordítás. A verbális kommunikációnak minden formáját kellett gyakorolni. Posztert kellett összeállítanunk, előadást kellett összeállítanunk, a másik előadását melléállva tolmácsolni. A tolmácsolások egész élethűek voltak, nem lehetett félvállról venni, meg elröhögni. Egyébként megmondom őszintén én azokat például élveztem. Nagyon nehéz volt, én viszont szeretem az ilyen jellegű kihívásokat. Ezen kívül én a szakkommunikátori képzés alatt tanultam meg, hogy hogyan épül fel egy cikk, milyen részei vannak, melyik része mit tartalmaz, hogyan kell ezt értelmezni. Hogyan kell egy cikket úgy értelmezni, hogy ne kelljen minden harmadik szót, amit nem ismerek kiszótárazni - tehát értő olvasás. Hogyan kell posztert összeállítani, mi az, hogy absztrakt, annak milyen részei vannak, hogyan kell kinéznie, mik a jellemzően elfogadott formák és stílusok, hogyan kell hivatkozni…etc.
- Graduális képzés mellett mennyire megterhelő egy másik szak elvégzése? A már dolgozó szaktársaknak összeegyeztethető volt a munkával? (Posztgraduális képzésekről van szó, de graduális képzéssel párhuzamosan is teljesíthetőek, ebben az esetben a diplomát az elsődleges diploma megszerzésekor nyújtják át.– a szerk.)
Dr. Szalárdy Levente: Kétségtelen tény, hogy míg a többiek ebédelni mentek, mi órára mentünk, gyakran csak arra volt idő, hogy elsétáljunk óra előtt egy hamburgerre vagy gyrosra a legközelebbi helyre, és visszafelé menet közben együk meg 10 perc alatt az "estebédet". S míg másoknál vége lett a napnak délután 4-5-kor, mi még akkor mentünk az utolsó órákra. De hát valamit valamiért. Minthogy az ugyanazon szakfordító órákra járók többsége ugyanazon orvosis egyetemi csoport(ok)ból került ki, de legalábbis éveken át együtt jártunk az órákra, ennek a fajta "összezártságnak" volt egy sajátos közösségformáló varázsa is. A szakfordítói csoporttársaim közül többeket ma is legjobb barátaim között tartok számon. Ezáltal nyilván könnyebb volt "átvészelni" a plusz terhelést.
Dr. Öveges Nándor: Egy PhD hallgatónak a munkájába minden további nélkül beilleszthető, az nem probléma, az én osztályomban is volt, sőt, volt rezidensünk is, aki végigcsinálta velünk. Volt olyan rezidensünk, aki azt mondta nem tudja az ügyeletekkel összeegyeztetni, volt, aki össze tudta. Ezt embere vagy helye válogatja. Én akkor graduális képzésben vettem részt. Őszinte leszek, kényelmetlen volt, de nekem hajtott annyi hasznot, amiért megérte. Tulajdonképpen hétfőtől-péntekig orvos voltam, aztán péntek-szombaton szakkommunikátor, úgy, hogy ez nem hiányzós. Értsd: egy félévben 2-3 hétvégi programot tudtál tervezni. Igen, egy kicsit húzós, de egyrészt nagyon jó csoportom volt – fölfelé húztuk egymást - másrészt tényleg abszolút pártatlanul állítom, hogy színvonalas volt az oktatás, úgyhogy végig azt éreztem, hogy megéri. A végső konklúzióm is az, hogy ha mindent elölről kezdenék, újra elvégezném, mert nagyon sokat alkalmazom a munkám során azt a tudást, amit magamra szedtem.
- Milyen munkalehetőségek adódnak a diplomával?
Dr. Szalárdy Levente: Ha valaki ezen a területen (is) szeretne dolgozni, az elején alapvetően két dologra van szüksége: ismeretségre és szerencsére. Természetesen mind a kettőért lehet tenni, hiszen minden ember a maga szerencséjének a kovácsa: minél többen tudják, hogy egy frissen végzett szakfordító szabad kapacitással rendelkezik és „éhezi a munkát”, annál nagyobb a valószínűsége, hogy megtalálják a megrendelések. Többen szakfordítói irodákhoz jelentkeznek, mások más módokon kamatoztatják a megszerzett képességeiket. Minél több munkát vállal el egy pályakezdő, annál hamarabb alakul ki az a „hálózat”, ami ellátja a számára optimális mennyiségű munkával. Az első munkák elvégzését és kezdeti munkakapcsolatok kialakítását követően pedig csak és kizárólag egy dolog fogja meghatározni a későbbi felkéréseket, legyenek azok bármilyen természetűek: az elvégzett munka minősége.
Dr. Öveges Nándor: Ha akadémiai szférában akar valaki maradni, akkor én csaknem kötelezővé tenném ezt a képzést, pontosan azért, amit mondtam: a tudományos módszertant nagyon jól oktatják. Másrészt ugye kommunikátorként az ember el tud menni fordítónak, ha érez magában erre affinitást illetve vénát, valamint tolmácsolni. Tolmácsként hívhatják az embert szinkron tolmácsolni, konszekutív tolmácsolni, hogyha külföldi előadó jön, hívhatják bármiféle rendezvényre vagy olyan vendéghez, aki nem magyar anyanyelvű. Ilyenkor a szakkommunikátort lehet riasztani, hogy jöjjön és fordítson - nyilván verbálisan. Mondok egy példát: az egyik szaktársamtól azért kértek segítséget, mert az intézetükhöz érkezett egy nagynevű külföldi vendég és körbe kellett őt vezetni. Ő volt az, aki a külföldi vendégnek folyamatosan tolmácsolt, hogy éppen miről beszélnek a többiek. Ez még nem is egy olyan nagyon hivatalos rendezvény volt, mégis jól mutatja, hogy egy ilyen kicsinek tűnő (csak tűnő!) feladatra is elkél egy kommunikátor, továbbgondolva pedig bármilyen komolyabb kongresszuson, továbbképzésen szükséges lehet. Bárhol, ahol az idegen nyelvet szóban használni kell, egy szakkommunikátor megtalálja a helyét.
- A képesítés megszerzése óta mennyit használtad tudásod?
Dr. Szalárdy Levente: Magam igen széles spektrumban dolgozom már a kezdetektől, kapok felkéréseket fordítóirodáktól, tolmácsközvetítőktől, közvetlenül a megrendelőktől, valamint az Egyetem és más hazai egyetemek különböző klinikai egységeitől és kutatóintézeteitől. Nagyjából állandó rendszerességgel fordítok mindkét irányba, ugyanakkor a tudományos életben szerzett tapasztalataim miatt gyakoriak a szaknyelvi lektorálásra irányuló felkérések, valamint egyre több a tolmácsolásra irányuló megbízás, beleértve a konszekutív, protokolláris és szinkron felkéréseket is. Kétségtelen tény az is, hogy ugyanezek a készségek – mint már említettem – kamatoztathatók a tudományos, klinikai és oktatói életben is, akár a releváns szakirodalom pontos és gyors áttekintése, akár tudományos publikációk elkészítése, akár angol nyelvű előadás tartására kapcsán.
Dr. Öveges Nándor: Én gyakorlatilag ezzel dolgozom, tekintve, mint ahogy említettem, tulajdonképpen kutatóorvos vagyok. Abból a szaknyelvi tudásból élek, amit a képzés alatt magamra szedtem - mert a nagyját ott szedtem össze - a maradék jött a tdk-val meg az egyébbel. Nagyon megkönnyíti a munkámat, hogy probléma nélkül eligazodom a nemzetközi tudományos életben, értem most erre mind a szakirodalmat, mind pedig bármilyen személyes megjelenést, és tudok ezen az idegen nyelven a saját hivatásomról érdemi vitát folytatni.
- Megérte elvégezni a továbbképzést?
Dr. Szalárdy Levente: Minden kétséget kizáróan, igen.
Dr. Öveges Nándor: Nagyon megérte. Ez tipikusan egy olyan szak, egy olyan lehetőség, amiből az ember annyit profitál, amennyit beletesz. Lehet keveset is tanulni, meg lehet sokat is. Ez nyilván függ egyrészt a felhasználó szintjétől, a nyelvi tudásától, de akinek remek angolja van, a szakmai angolból az is nagyon sokat tud tanulni. Néha eszembe is jut, hogy lehettem volna kicsit szorgalmasabb házi feladat író, de így is nagyon sokat tanultam és nagyon örülök, hogy elvégeztem. Ezeket a pozitív következtetéseket természetesen főleg utólag vontam le, amikor érni kezdett bennem a megszerzett tudás, meg keményedni a fejem lágya. Összességében, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki bármilyen affinitást érez magában arra, hogy nyisson a nemzetközi vizek felé, mert ahhoz gyakorlatilag nélkülözhetetlen. Pláne, ha valaki külföldön szeretne elhelyezkedni. Ezt a diplomát innen nyugatabbra, külföldön ismerik, és a helyén kezelik. Aki ezt fel tudja mutatni, annak egy hasznos szerszám van a kezében.
Pulzus Spiritus
