Dr. Fazakas Sándor végtelen türelemmel viselt hosszú betegség után 91 éves korában, 2025. július 21-én eltávozott. Emlékét tisztelettel megőrizzük!
Fazakas Sándor 1934. április 11-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte, 1952-ben érettségizett, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemre nyert felvételt. Tanulmányai mellett, mint demonstrátor a Kórbonctani Intézetben dolgozott. 1958-ban summa cum laude minősítéssel diplomát szerzett és 1958. szeptember 27-i munkakezdéssel kinevezték az I. Sebészeti Klinikára központi gyakornoknak, ahol 1960-tól klinikai orvosként, 1963-tól tanársegédként, 1970-től adjunktusként dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig.
1962-ben kitűnően szakvizsgázott sebészetből. Érdeklődése kezdetben a vesebetegségek felé irányult, részt vett az első szegedi veseátültetésben és a művese csoport munkájában is. A dialysis tanulmányozása céljából rövid tanulmányutakon vett részt Lundban és Varsóban. Petri Gábor sugallatára figyelme a kardiológia és a szívsebészet felé irányult. 1964-ben egyéves registrari kinevezést nyert a Geoffrey Wooler által irányított leedsi Royal Infirmarybe, ahol a szívsebészet legkorszerűbb módszereit sajátíthatta el. Hazatérte után csatlakozott a kardiológiai munkacsoporthoz és oroszlánrészt vállalt abban a munkában, amely a szegedi szívsebészetet az ország egyik legeredményesebben működő intézményévé tette. 1974-ben egy évig New Yorkban a George Robison által irányított Montefiore Medical Center szívsebészeti osztályán dolgozott, az ott szerzett tapasztalatok jelentősen hozzájárultak a szegedi koszorúér sebészet elindításához. Pályafutása során fiatal szívsebészek generációi nevelkedtek a keze alatt, megtanulva a szakma fortélyait és a betegekkel való emberséges törődés tudományát. Tanítványai élvezhették finom humorát, különleges gondolkodásmódját, villámgyors észjárását. Munkáját 1976-ban az oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel jutalmazták. Gyógyítói és oktatói tevékenysége mellett jelentős a tudományos munkássága is, amelyről 17 közleménye, 37 kongresszusi és 67 egyéb tudományos előadása tanúskodik. 1994-ben az osztály átszervezése kapcsán saját elhatározásból nyugdíjba vonult és további tizenöt éven át a művese állomáson dolgozott, ahol munkatársai tisztelete és szeretete övezte.
A magyar szívsebészet megteremtése érdekében kifejtett úttörő munkássága elismeréseként 2008-ban a Magyar Szívsebészeti Társaság legrangosabb kitüntetésében, a Kudász József emlékéremben részesült.
Emlékét szeretettel megőrizzük!
