Búcsúztatása 2020. augusztus 7-én 11 órakor lesz a Szegedi Dóm altemplomában.
1935-ben született Békéscsabán, 1953-tól, általános orvoskari tanulmányai megkezdésétől Szegeden élt. Az igazságügyi orvostan szakorvosaként a szegedi egyetemen dolgozott, az Igazságügyi Orvostani Intézetben végezte oktató-gyógyító-kutató tevékenységet. Kutatásai előterében a származásmegállapítás, személyazonosítás, antropológia állt, hosszabb tanulmányúton a Humboldt Egyetemen és Washingtonban volt módja ezen területek módszereivel ismerkedni. Berlini útja során 1996-ban már a DNS vizsgálatok hajnalán kapcsolódott be a terület legmodernebb ismeretinek forenzikus alkalmazásába. Az igazságügyi orvostan orvosjogi, orvosetikai vonatkozásaival is foglalkozott és a hagyományos igazságügyi orvostani területeken is végzett kutatásokat, amelyet számos szakdolgozat is reprezentál. Évtizedeken keresztül meghatározó személyisége volt a Dél-Alföld igazságügyi szakorvosképzésének és szakértői munkájának. Az angol nyelvű orvosegyetemi oktatás elindulásakor az igazságügyi orvostani oktatás bevezetését vállalta magára. Német, angol és magyar nyelven publikált 251 közleménye jelent meg, 1971-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1991-től a biológiai tudományok doktora volt. Az Intézet igazgatóhelyettese volt. Számos hazai és nemzetközi szakmai társaság tagja volt. Munkásságát nemcsak a tudomány világában, de az igazságszolgáltatás világában is nagyra becsülték, kitüntetései között kiemelhetjük az 1993-ban átvett Belügyminiszteri Aranygyűrűt. Szakmai jelenléte folyamatos volt mind a szakértői munkában, mind a szakma tudományos fórumain. Romló egészségi állapota mellett nyugdíjazása után is folytatta szakértői munkáját, amelyet alig egy éve hagyott abba.
1935-ben született Békéscsabán, 1953-tól, általános orvoskari tanulmányai megkezdésétől Szegeden élt. Az igazságügyi orvostan szakorvosaként a szegedi egyetemen dolgozott, az Igazságügyi Orvostani Intézetben végezte oktató-gyógyító-kutató tevékenységet. Kutatásai előterében a származásmegállapítás, személyazonosítás, antropológia állt, hosszabb tanulmányúton a Humboldt Egyetemen és Washingtonban volt módja ezen területek módszereivel ismerkedni. Berlini útja során 1996-ban már a DNS vizsgálatok hajnalán kapcsolódott be a terület legmodernebb ismeretinek forenzikus alkalmazásába. Az igazságügyi orvostan orvosjogi, orvosetikai vonatkozásaival is foglalkozott és a hagyományos igazságügyi orvostani területeken is végzett kutatásokat, amelyet számos szakdolgozat is reprezentál. Évtizedeken keresztül meghatározó személyisége volt a Dél-Alföld igazságügyi szakorvosképzésének és szakértői munkájának. Az angol nyelvű orvosegyetemi oktatás elindulásakor az igazságügyi orvostani oktatás bevezetését vállalta magára. Német, angol és magyar nyelven publikált 251 közleménye jelent meg, 1971-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1991-től a biológiai tudományok doktora volt. Az Intézet igazgatóhelyettese volt. Számos hazai és nemzetközi szakmai társaság tagja volt. Munkásságát nemcsak a tudomány világában, de az igazságszolgáltatás világában is nagyra becsülték, kitüntetései között kiemelhetjük az 1993-ban átvett Belügyminiszteri Aranygyűrűt. Szakmai jelenléte folyamatos volt mind a szakértői munkában, mind a szakma tudományos fórumain. Romló egészségi állapota mellett nyugdíjazása után is folytatta szakértői munkáját, amelyet alig egy éve hagyott abba.
