Először vettem részt ilyen típusú, az orvosképzés problémáival és trendjeivel foglalkozó konferencián. A konferencián több, mint 4100, a világ minden tájáról érkezett delegált (érdekesség: Thaiföldről több, mint 460, Pápua-Új Guineáról 1 fő) vett részt, a plenáris előadásokon kívüli “csúcsidőben”, naponta változó számban, 33-40 (!) párhuzamos szekcióban folyt a rendezvény, melyet jelentős poszterszekció és kiállítói jelenlét tett teljessé.
Lehetetlen lenne minden tapasztalatom papírra vetni, hiszen akkor visszaélnék a beszámolót olvasók türelmével, de szeretnék néhány gondolatot röviden megosztani az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül. Átolvastam kollégáim kiváló beszámolóit, igyekszem az ottaniakban már leírt, általam is fontosnak ítélt javaslatokat nem ismételni.
Érdekes kezdeményezésnek tartottam az ausztráliai Gary D. Rogers (Griffith University, Queensland) előadásán bemutatott koncepciót: elmondása szerint a világon egyedüli módon, kredites kurzus keretében orvostanhallgatókat, és egyéb egészségügyi hallgatókat vontak be (tehát nem csak színészeket stb.) szimulált páciensként az orvosképzésbe. A résztvevő hallgatók többsége kötelezővé tette volna ezt a kurzust, rendkívül jók voltak a visszajelzések. (Short communications: Simulated Patients. Section 3Q, “Can health professional students become effective simulated patients? Student reflections from an intensive for-credit training course).
Nagy érdeklődéssel hallgattam a problem-based learning és a team-based learning kiscsoportos foglalkozásokkal kapcsolatos előadásokat – terveim között szerepel ezen megközelítés meghonosítása a farmakológia integráltabb oktatásával kapcsolatban. Kiemelt probléma azonban, hogy ennek széles körű bevezetéséhez több, megfelelő képzettséggel rendelkező oktatóra van szükség, ez nemzetközileg jelentkező probléma, nem csak nekünk gond.
Számos prezentáció foglalkozott a hallgatókat és oktatókat érő stresszről és a kiégésről (lásd pl. Kemp S et al., 2019, PUBMED ID: 30832630), ezen problémák szakszerű kezeléséről. A téma mellett nem lehet félrenézve elsétálni, hiszen számos alkalommal találkozunk ilyen problémákkal küzdő kollégákkal, hallgatókkal. A remélhetőleg a jövőben, Szegeden, Burián tanárnő javaslataiban szereplőek alapján megvalósuló konferencián, de előbb is, akár kerekasztal megbeszélés formájában, jó lenne látni ezzel a témával foglalkozó rendezvényt.
A klinikai ellátás fragmentáltságával, ennek tudatos menedzselésével kapcsolatos nemzetközi trendeket taglaló szekció is rendkívül érdekes és tanulságos volt, sajnos szegedi klinikus oktató/gyógyító kolléga nem volt jelen.
Jó néhány kiállító standon megfordultam, ezzel kapcsolatban néhány észrevétel:
Elképesztően látványos, és többnyire hasznos, oktatói tevékenységet segítő, “virtual reality”, “augmented reality”, “mixed reality” technológiákra épülő csomagot állított ki több cég, illetve egyetemi alkalmazásokról is hallhattam előadásokon (pl. https://libportal.nus.edu.sg/frontend/ms/tel-imaginarium/applications). A jövőbeli skill labor fejlesztéskor indokolt lenne ezeket áttekinteni, lehetőség szerint beilleszteni a fegyverarzenálba, hiszen a jelen hallgató generációt könnyebb megszólítani, érzelmileg is involválni a fenti technológiák alkalmazásával. Itt kiemelném a MedsoundsTM auscultatiós csomagot is
(https://medsounds.is4health.com/).
Bizonyára sokak számára jól ismert, mégis újfent ráirányítanám a figyelmet az Access Medicine adatbázisra (https://accessmedicine.mhmedical.com/), mely többek között az egész orvostudományt felölelő, az egyes területek alap tankönyveinek legfrissebb kiadásaihoz (pl. Harrison’s stb.), azokhoz tartozó ábraanyagokhoz, videókhoz, tesztkérdésekhez, aktualizált gyógyszeradatbázishoz, diagnosztikus tesztekhez való hozzáférést biztosíthatna a kar dolgozói és hallgatói számára. Amennyiben nincs a karnak hozzáférése az adatbázishoz, javaslom az előfizetést, természetesen annak tudatában, hogy ez jelentős anyagi forrásokat igényelhet. Az általános orvosi adatbázison túl szakterületi adatbázisok is elérhetőek a fenti honlapról (AccessCardiology, AccessPediatrics, AccessSurgery, AccessNeurology, Case Files Collection stb.).
Az évközi beszámolók és a vizsga tesztek kérdésbankjainak gondozása, tesztek íratása, értékelése, statisztikai elemzése időigényes feladat. Erre kínál megoldást a jó pár országban bevált (pl. UK és Írország orvosegyetemeinek több, mint 72%-a használja) Speedwell eSystem vizsga szoftvercsomag (“Next generation exam management software”). Ennek kari, vagy egyetemi (de lehetséges intézeti szinten is) felhasználása nagy mértékben egyszerűsíti és korszerűvé teszi (egyéni és csoportos jelentések, akár teszt témakörökre lebontva is; OSCE is!) az írásbeli számonkérést, az írásbelik kiértékelését évekre visszakövethető módon. Bővebb információ: https://www.speedwellsoftware.com/ .
Szeretném felhívni a figyelmet az “open access” GMS Journal for Medical Education folyóiratra, mely a German Association for Medical Education hivatalos lapja (https://www.egms.de/dynamic/en/journals/zma/index.htm). A folyóiratban megjelenő cikkekben (angol és német nyelven is megjelenik minden cikk) a graduális és posztgraduális orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzés nemzetközi trendjeiről, aktuális problémáiról olvashatunk.
Minden oktatásban és betegellátásban érdekelt kollégámnak csak ajánlani tudom a jövőbeli AMEE kongresszusokon a legalább néhány évente való részvételt. Meggyőződésem, hogy a résztvevő nem tud úgy hazatérni, hogy ne akarna tovább javítani oktató/betegellátó munkája minőségén. Nem utolsó sorban, az utazás során lehetőség nyílik az embernek saját, hasonló érdeklődésű kollégáival hosszabban elbeszélgetni, ami számomra ugyanolyan fontosnak tűnik, mint maga a konferencia.
A felsorolt technológiák ellenére a konferencia egyik, talán közhelynek hangzó, de jól megfontolandó üzenete a modern orvosképzés számára: “Teach values that cannot be learnt from the internet”.
Szeged, 2019. szeptember 5.
Baczkó István
Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet
