Dr. Burián Katalin (Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézet) tanszékvezető beszámolója

A konferencián szerzett tapasztalatokat, a helyi viszonyok függvényében szeretném integrálni az oktatásunkba. Az alábbiak szerint szeretném összefoglalni az észrevételeimet és gondolataimat:

1. Az első meghatározó élmény még a konferenciára történő utazás során ért. Jó volt olyan kollégákkal együtt lenni, akik számára elsőszámú kihívás a hallgatók oktatása. Az oda és hazafele vezető úton alkalmunk nyílt egymás oktatási problémáinak, sikereinek, vizsgáztatási módjának stb. megbeszélésére. Azt hiszem, egymás tapasztalatait jól tudjuk hasznosítani a jövőben. Érdemes lenne ilyen találkozókat szervezni Karunkon kötetlen formában, konferencia nélkül is.
2. Ennek kapcsán utalnék a Symposia: Local responses to the complexities of European Medical Education: Dealing with globalization, migration and increased mobility „kelet-európai” szekcióra, ahol két romániai orvosképző hely vezetője is előadást tartott. Megtudhattuk Anca Dana Buzoianu (Medical University of Cluj-Napoca, Romania) dékán asszonytól, hogy sajnos az orvostanhallgatók oktatását végzők továbbképzésének terén hozzájuk képest is elmaradásunk van, ugyanis a dékán asszony szerint már öt éve, éves gyakorisággal megrendezik az orvosképzéssel kapcsolatos helyi konferenciájukat. Sajnos ilyen a Karunkon még nem működik, pedig szükség lenne rá, ha lépést kívánunk tartani a külföldi orvos képző egyetemekkel.
3. Legjobb tudomásom szerint Magyarországon, az orvos egyetemeken még kevés figyelmet kap az oktatók képzése. Jó lenne, ha az évenkénti helyi (ez is megszervezésre vár) ez irányú konferenciák mellett megoszthatnánk az oktatási problémáinkat és sikereinket a társegyetemeken dolgozó kollégákkal legalább kétévente. Ennek érdekében létre kellene hozni egy szervezetet vagy társaságot, amely koordinálná a szimpóziumok lebonyolítását. Valamelyik orvosképző helynek lépést kellene tenni ez irányban, lehet, hogy stratégiailag nem lenne rossz, ha ezt a lépést Karunk tenné meg, és az országos az orvosképzéssel kapcsolatos konferenciát a Szegedi Tudományegyetem rendezné meg először.
4. A román kollégák elmondása alapján náluk a szakorvosképzés nyelve lehet angol és francia is. Magyarországon a szakorvos képzés nyelve magyar. Amennyiben hosszútávon gondolkodunk a külföldi hallgatók szakképzéséről változtatást kellene javasolnunk.
5. Az orvosi mikrobiológia mint tantárgy oktatásával kapcsolatban csak egy poszter szerepelt a konferencián, mely nem tartalmazott az orvosi mikrobiológia oktatásának javítására irányuló hasznos információt (Using game based learning as a formative assessment tool in microbiology class Anirut Limtrakul, Faculty of Medicine, Srinakharinwirot University, Thailand). „Short Communication” keretében egy tajvani kolléga beszélt a klinikai mikrobiológia oktatásának sikereiről és problémáiról. (Competency-based medical education training and evaluation in the field of clinical microbiology laboratory Wen-Shyang Hsieh, Department of Medical Laboratory, Taipei Medical University-Shuang Ho Hospital, Taiwan). Intézetünkben hasonlóan hozzájuk már az elmúlt 3 évben a hallgatók fertőzéses betegségekkel kapcsolatos „case report”-okat kapnak, amelyekről ppt bemutató készítenek, és arról beszámolnak a többi hallgatónak a gyakorlatok során. Ezen törekvésünk meglehetősen népszerű a hallgatóság körében.
6. Az egyik szekcióban előadásokat hallhattunk a „Team-based” tanulással kapcsolatban. Bár biztató eredményekről beszámoltak a klasszikus „Lecture-based” és „Problem-based” tanulási módszerekkel összehasonlítva, a tanulás eredményességét tekintve nem igazán találtak szignifikáns különbséget a csoportokban. A hallgatók visszajelzései alapján a csoportmunka hasznos volt, viszont sok csoport jutott egy oktatóra és egy asszisztensre, így, ha probléma akadt a feladat megoldása során, nehezen kaptak segítséget az oktatói létszám miatt. Karunkon is célként fogalmaztuk meg a kisebb csoportokban történő képzést, viszont ez több oktatót igényelne, és sokszor a meglevő oktatói állásaink betöltése is - megfelelő oktatóval - igen nagy kihívást jelent.
7. Bár a címe alapján is extravagánsnak tűnt a „Fringe” szekció, kíváncsiságból részt vettem az előadásokon. Meglehetősen újszerű, furcsa előadásokat hallottam, de úgy gondolom, hogy nem mind elvethető. Vannak olyan témák, amelyeket a hallgatók nehezen sajátítanak el, ilyen pl. az EKG. Az egyik előadás során az előadó egy érdekes módszert javasolt az EKG elsajátítására. Az egyes EKG eltéréshez egy-egy zeneszámot társított (Health professions education: The Musical! Shelley Ross, University of Alberta, Canada). Azt hiszem, hogy csak az oktató beállítottságától és elkötelezettségétől függ, hogy miképp próbálkozik a tananyag átadásával. nem gondolom, intézményesíteni kellene ezt a módszert, de az oktatói szabadság jegyében az egyéni lelkesedét, mely az anyag átadására irányul, nem szabad visszafogni.
8. Végezetül nagyon elgondolkodtatónak tartom, hogy míg az elméleti intézetek legtöbbje reprezentálta magát az AMEEE-2019 konferencián, a klinikai részről nem voltak érdeklődők. Lehet, hogy nem is kaptak meghívást? Fontos lenne, hogy ezen változtassunk, megpróbáljuk bevonni a folyamatokba először legalább a tanulmányi felelősöket. A párbeszéd fontos lenne, hiszen az elméleti intézetek által nyújtott alapok segítik a klinikusok munkáját.

Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy ott lehettem egy jó, hasonlóan gondolkodó társaságban.

Tisztelettel:

Burián Katalin

Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézet

Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézet