Mély fájdalommal értesültünk róla, hogy Dr. Resch Béla, a SZTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Professzor Emeritusa, méltósággal viselt betegsége után, 2021. június 22-én elhunyt. Resch Béla 1938. január 7-én született Pakson. Elemi iskoláit szülőfalujában, a középiskolát Budapesten végezte, egyetemi tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen folytatta, ahol 1962. szeptemberében kapott orvosi diplomát. Mindkét fiúgyermeke orvos, Dr. Resch Béla Endre 1973-ban, Dr. Resch Miklós Dénes 1975-ben, Szegeden születtek. Édesapja, Dr. Resch Béla (1904-1979) szülész-nőgyógyász főorvos volt.
Első munkahelye a Marcali Városi Tanács Kórház Belgyógyászati Osztálya volt, ahol 1962. szeptemberétől 1963. december 31-ig, majd 1964. január 1-től nyugdíjba vonulásáig a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján dolgozott, 1982-1992 között egyetemi docensként, majd 1993-tól egyetemi tanárként.
A tudományos munkába igyekezett korán bekapcsolódni, orvostanhallgatóként a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetében tevékenykedett, mint tudományos diákköri tag, és a porphyria idegrendszeri elváltozásait vizsgálta. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Női Klinikájára kerülve az endokrinológiai munkacsoport munkájába kapcsolódott be. Ezek a kezdő évek - hála vezetői koncepciózus irányításának, lelkesítésének és segítségének - igen termékenyek voltak, a szakvizsga idejére csaknem 20, jórészt idegennyelvű közleményben lehetett társszerző.
A szakvizsga megszerzése után az 1967-68-as tanévet a Bécsi Orvostudományi Egyetemen, az Anaesthesiológiai Intézetben, majd az I. sz. és a II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán töltötte. A Bécsi Egyetemen töltött egy esztendő után hazatérve saját munkacsoportot alakított a humán magzati szív fiziológiai tulajdonságainak vizsgálatára. Kandidátusi értekezését is ebből a témából nyújtotta be 1973-ban, és az orvostudomány kandidátusa címet 1974-ben kapta meg. Párhuzamosan aktuális klinikai és elsősorban endokrinológiai témákkal is foglalkozott, különös tekintettel a hormonális fogamzásgátlókra.
1977-ben az a megtiszteltetés érte, hogy meghívást kapott és egy évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, a Washington Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján, St. Louis-ban. Ebben az időszakban szülészeti endokrinológiával, elsősorban progeszteron szintézis gátlók hatásának vizsgálatával foglalkozott. Hazatérve - egyéb megbízatásai mellett - a magzati szív tulajdonságainak komplex vizsgálatát tovább folytatta, élettani, kórélettani és farmakológiai sajátosságait in vivo (in utero) és in vitro körülmények között tanulmányozta. Így gyűlt össze az a nagyszámú adat, amelynek alapján elkészítette akadémiai doktori értekezését, amelyben széleskörű saját vizsgálatai és más szerzők megfigyelései alapján korszerű leírását igyekezett adni a magzati szív növekedésére, működésére és szabályozására, illetve az azokat befolyásoló tényezőkre (1988).
Folyóirat cikkeinek száma 132, ebből 73 idegen nyelven (49 angolul, 22 németül, 1 spanyolul, 1 oroszul) jelent meg; citációi száma: 509; kumulatív impakt faktora 81,612; felkérésre tizenkét könyv-fejezetet és monográfiát írt. A könyvek száma 3, "Perinatal perspectives caring for high-risk fetus and mother" c. angol nyelvű könyv szerkesztője volt. Közép- és kelet-Európa reprodukciós egészségügyi problémáit dolgozta fel az "Assessment of research and service needs in reproductive health in Eastern Europe - concerns and commitments" című könyv (Eds.: E. Johannisson, L. Kovács, B.A. Resch and N.P. Bruyniks - The Parthenon Publishing Group, 1997. London, New York) és 1998-ban jelent meg a "Research on Human Reproduction" című könyv (Eds.: L. Kovács and B.A. Resch). Hazai és külföldi kongresszusokon 119 előadást tartott, az absztraktjainak a száma 68 volt.
A magyar és az angol nyelvű egyetemi oktatásban rendszeresen részt vett, mind az általános orvosok, mind a fogorvosok elméleti és gyakorlati képzésében, ezen kívül az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karon 8 éven át oktatta a szülészet-nőgyógyászatot. Az Egészségügyi Világszervezettel közösen rendezett angol nyelvű postgraduális tanfolyamok szervezésében és programjában is részt vett, gyakran felkért előadóként is.
Angol nyelvből állami középfokú nyelvvizsgát, német és orosz nyelvből kandidátusi nyelvvizsgával rendelkezett.
1971-től 1978-ig a Magyar Nőorvos Társaság vezetőségének tagjaként, illetve titkáraként tevékenykedett. 1984-ben a társaság Semmelweis Emlékérmével tüntették ki, majd 1985-ben a Nőorvos Társaság főtitkárává választották, amely tisztséget 5 éven át töltötte be. Főtitkári tevékenységének elismeréseként 1991. november 22-én a Magyar Nőorvos Társaság elnöksége Semmelweis Emlékplakettel és Oklevéllel tüntetette ki. Ezen kívül az Anaesthesiológiai Társaság, a Magyar Biofizikai Társaság, az Európai Histamin Klub, a Magyar Élettani Társaság, a Magyar Farmakológus Társaság tagja is volt.
Az egyetemi közéletben is részt vett, rektori és dékáni bizottságokban dolgozott, mint a Tudományos Bizottság, a Tudományetikai Bizottság és a Szerződéses Munkát Ellenőrző és Véleményező Bizottság tagja, korábban a hallgatói Külföldi Cseregyakorlatok Bizottság és a Fegyelmi Bizottság elnöke volt.
A Népjóléti Miniszter felkérésére 1988-tól 1991-ig a minisztérium tanácsadó szerveként működő "Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium" tagjaként tevékenykedett, valamint szintén 1988-tól 1994-ig tagja volt az "Egészségügyi Felsőoktatási Államvizsga Bizottság"-nak.
1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bizottsága Orvostudományi Szakbizottsága titkárává választották, 1999-2006-ig az MTA-SZAB Orvostudományi Szakbizottság elnöki teendőit látta el.
1990. január 1-től kinevezést nyert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Humán Reprodukciós Osztálya Koordinációs Bizottságába, a 11 tagú bizottság az egész világot behálózó 32 WHO Kutató Központ munkáját, és egyéb, a WHO által támogatott és fogamzásgátlással kapcsolatos kutatásokat irányította és ellenőrizte.
Az Európai Szülész-Nőgyógyász Társaság (EAGO - European Association of Gynaecologists and Obstetricians) alapító tagja volt (1984 Basel) és a társaság folyóiratának (European Journal of Obstetrics and Gynaecology and Reproductive Biology) megalapításában (1985 London) is részt vett. 1996-ban az EAGO igazgatótanácsa tagjává választották.
1988 óta tagja volt a szülész-nőgyógyászok európai szakmai érdekképviseleti szervének, az UPIGO-nak (Union Professionelle Internationale des Gynaecologues et Obstetriciens), amely az Európa Parlament tanácsadó szerve és a szövetség egy speciális albizottságába, az európai egységes szakvizsgarendszert kidolgozó és majdan irányító albizottságának vezetőségébe 1991 októberében (Luxemburg) választották meg (Extended European Board of Gynaecology and Obstetrics), majd 1992-ben a szervezet főtitkár-helyettesévé választották.
1996-ban a Román Nőgyógyász Társaság és a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, 1997-ben Rajzner János emlékéremmel tüntették ki, 2000-2004-ig Széchenyi Professzori Ösztöndíj-at kapott, 2003-ban az Egészségügyi Miniszter Batthyány - Strattmann László Díj-at adományozott neki, 2004-ben a Magyar Nőorvos Társaság Dél Magyarországi Szekciója Szontágh Ferenc Emlékérmét, 2006-ban MTA-SZAB ezüstérmét kaptam meg. 2019.11.20-én a XXVI. Szent-Györgyi Napok Központi ünnepségén a Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvosi kar Tanács Pro Facultate Medicinae Emlékplakett-el ismerte el több évtizedes egyetemi tevékenységét.
Több szakmai folyóirat szerkesztőségének volt tagja: Magyar Nőorvosok Lapja, Lege Artis Medicine, Alapellátási Archívum, UPIGO
A Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum következő bizottságainak munkájában vett részt: Tudományos Bizottság (tag), Hallgatói Fegyelmi Bizottság (elnök), Oktatási és Tudományos Minőségbiztosítási Bizottság (tag), Akkreditációs Bizottság (tag).
Prof. Dr. Resch Bélát családja és hozzátartozói mellett a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika munkatársai is gyászolják, emlékét tisztelettel és alázattal megőrzik.
Nyugodjon békében.
