Hunyadi Zsolt habilitált egyetemi docens fog előadást tartani "Az ispotályoktól a kórházig - gyógyítottak-e a johanniták?" címmel.
Az ispotályoktól a kórházig - gyógyítottak-e a johanniták?
A 12. század elején alapított Szent János ispotályos (később lovag-)rend középkori tevékenységét a köztudat rendre összeköti a gyógyító tevékenységgel. Az előadás arra keresi a választ, hogy igazolható-e ez a feltevés, és ha igen, milyen jelentőséggel bírt a johanniták ezen szerepvállalása. Arról széles szakmai konszenzus alakult ki, hogy eredendően vendégházakat (_xenodochium, hospitium_) hoztak létre és működtettek a zarándokok számára.
Ugyanakkor az is közismert, hogy az alamizsna-gyűjtésen túl nemcsak szabályzataik fontos eleme volt a betegek és szegények istápolása, de középkori utazók részletes leírásaiból az is rekonstruálható, hogy a rend központi ispotályában gyógyító tevékenység is folyt. A kissé talán túlzó feljegyzések szerint a jeruzsálemi ispotály akár 2000 pácienst is be tudott fogadni, és tanult orvosok vizitálták őket napi rendszerességgel. Ez bizonyosan messze túlmutatott a szerzetesrendek szinte mindegyikénél kimutatható _infirmarium_ok funkcióján, ahol elsősorban az adott rend saját tagjainak ápolását végezték. Míg a johanniták európai tartományaiban gyógyító tevékenységet alig lehet rekonstruálni, a központi ispotály ilyen szerepe mindvégig
megmaradt: Jeruzsálem után Akkóban, a Szentföld elestét követően rövid ideig Cipruson, majd Rodoszon - egészen a 16. század elejéig, végül pedig Máltán. A zarándoklatok számának csökkenésével az európai tartományok ispotályai fokozatosan veszítettek korábbi jelentőségükből, és a városi ispotályok fokozatosan a helyi rászorultak ápolására tértek át, gyakran az adott településsel megosztva a fenntartás költségeit. Innen pedig csak egy lépés volt városi ispotállyá, majd kórházzá alakulni.
