Prof. dr. Dóczi Tamással professor emeritusi címe és a Petri Gábor Emlékérem kapcsán beszélgettünk.
Professzor úr, minek köszönhető ez a két díj?
Egyetememtől a professor emeritusi cím csupán arra emlékeztet, hogy elértem egy életkori határt, és azt mutatja számomra, hogy úgy végeztem feladataimat Pécsen, hogy a szenátus tagsága érdemesnek tart az emeritusi címre, az egyetemi kar és az egyetem vezetése pedig támogatja azt. Az egyetem szenátusa és kollégáim bíznak bennem. A Petri Gábor Emlékérem teljesen másról szól: az életem legnagyobb kitüntetése.
Ennyire fontos Önnek Petri Gábor öröksége?
Sok személyes élményem kötődik Petri Gáborhoz, ezért érzékenyültem el, amikor átvettem. A Magyar Sebész Társaság Kísérletes Sebészeti Szekciója adta, és azért is különleges az elismerés, mert a Petri Gábor-féle sebészeti klinikán szereztem az első, általános sebészeti szakvizsgámat. Az pedig különleges környezet, különleges klinika volt, az 1970-es és 1980-as években valóban megütötte a nemzetközi színvonalat. Az ő személyéhez kötődik, hogy a magyar sebészet fölzárkózott az angolszász modern sebészethez. Erre egy érdekes példa, hogy a második világháborúban az áthatoló mellkassérültek ellátásánál a magyar vagy német hadikórházakban 80-85% volt a mortalitás. Ugyanez az adat az angol és amerikai hadikórházakban pont fordítva volt, 80% volt a túlélés. Ez pedig döbbenetes különbség. Erre a fiatal Petri Gábor akkor jött rá, amikor munkaszolgálatosként, friss szakorvosként látta a magyar hadikórházat is, amiben végig dolgozta először az orosz fronton, majd folyamatosan nyugatra vonulva a háborút, majd amerikai hadifogságba esett és szembesült az új amerikai-angol rendszerrel.
A teljes cikk ide kattintva olvasható >> Weborvos.hu
