Dr. Deli László kardiológus, a gyulai Békés Megyei Központi Kórház nyugalmazott főorvosa, az SZTE ÁOK címzetes egyetemi docense 2020. november 23-án, 90 éves korában elhunyt. Emlékét tisztelettel megőrizzük!
In memoriam dr. Deli László (1930-2020)
Dr. Deli László Biharnagybajomban született Deli Kálmán és Nagy Eszter gyermekeként 1930. november 17-én. Általános iskolai tanulmányait a szülőfalujában kezdte el, innen, tanítója javaslata alapján a 1942-ben tandíjmentesen került a hajdúnánási Református Gimnáziumba. 1950-ben érettségizett, 1956-ban avatták orvosdoktorrá a Debreceni Orvostudományi Egyetemen.
1957-ben kötött házasságot dr. Steffek Máriával, házasságukból két lányuk született. Beáta tanárnő, jelenleg Gyulán él, Anikó onkológiai sugárterápiás szakorvos, olasz férjével és három leányával Milánóban lakik és dolgozik.
Orvosi pályafutását a Debreceni Orvostudományi Egyetemen kezdte. Belgyógyász, majd radiológus szakvizsgát tett. A Petrányi Gyula professzor által vezetett II. sz. Belgyógyászati Klinikáról 1967. június 1-én került Gyulára a Megyei Kórházba, ahol a II. sz. Belgyógyászati Osztály vezetőjének nevezték ki (a másik belgyógyászati osztályt az 1960 óta Gyulán tevékenykedő Iványi János főorvos irányította, akivel évtizedeken át baráti viszonyt ápolt).
Deli főorvos az epidemiológiai adatok és NDK-beli valamint svédországi tanulmányútjain szerzett tapasztalatai alapján tudta, hogy szakmai specializálódás során kardiológiai profilt kell létrehozni és fejleszteni a megye betegei érdekében. Tudatosan kiválasztott munkatársaival az EKG vizsgálatot a belgyógyászati betegvizsgálat részévé tették, majd bevezették a phono-mechanokardiográfiát, később az echokardiográfiát. Rutinbeavatkozássá váltak a terheléses EKG vizsgálatok, majd a nukleáris medicina fejlődésével szívizomperfúzióval érzékenyített terheléses vizsgálatok is. 1971-ben elindította a szívbetegek gondozását. Az egyre szaporodó szívizominfarktusos betegek korszerűbb ellátása érdekében 1974. november 15-én nyílt az osztályon a Koronária Őrző. 1980-ban „honoris causa” kardiológus szakorvos lett, részt vett a kardiológiai szakmai kollégium munkájában. A megye betegeinek érdekeit szolgálta kardiológus szakfelügyelő főorvosként. Már kardiológiai működése utolsó éveiben látszott, hogy szakmai tovább lépést csak az invazív kardiológiai ellátás megteremtése jelenthet. A szívkatéteres laboratórium megnyitására azonban 2013. július 1-ig várnunk kellett. A kitartó, meggyőző érvelése alapján indulhatott el intézményünkben 1988-ban a kardiológiai rehabilitációs tevékenység. Tanár urat a Békés megyei kardiológia alapítójaként tarjuk számon! Az általa irányított munkahely 1988 óta a Szegedi Orvostudományi Egyetem Oktató Osztálya.
1996. december 31-i nyugdíjba vonulása előtti aktív éveit éppen csak érintette a Bizonyítékokon Alapuló Orvoslás újító szele. Ennek ellenére bátran állíthatjuk, hogy a kardiológiai diagnosztikában és terápiában a mindenkori lehetőségekhez képest igyekeztünk követni az aktuális irodalom javaslatait. Osztályunkon rendszeresek voltak a szakmai referálók, bizonyos fontos területeknek témafelelősei voltak. Mindennek alapját az szolgálta, hogy aki tartósan az osztályon munkatársa akart lenni, annak folyamatosan képeznie kellett magát és legalább egy állami nyelvvizsgát kellett tenni. Szakmai eredményeinkről számoltunk be. Munkatársai közül négyen osztályvezető főorvosok lettek. Vezetése alatt 25-en szereztek belgyógyászati és kilencen kardiológiai szakvizsgát.
Osztályvezetői munkája mellett főigazgató helyettes és átmenetileg a Kórház Főigazgató Főorvosa volt. Részt vett a nővéroktatásban, tanított a gyulai Egészségügyi Főiskolán. Szívesen oktatta az orvostanhallgatókat, a Szegedi Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi docenssé nevezte ki. Munkáját a Magyar Kardiológusok Társasága több alkalommal Pro Societate díjjal jutalmazta. Egészségügyi Miniszteri Dicséretet, Kiváló Munkáért kitüntetést, Pándy Kálmán Emlékérmet, Arató Emil Emlékérmet és Pro Sanitate díjat kapott. Úgy érezzük, hogy talán arra volt a legbüszkébb, hogy a fővárostól és az egyetemi centrumoktól távol, de azokkal jó kapcsolatot tartva egy alföldi kisvárosban ütőképes, elismert kardiológus csapatot és munkahelyet hozott létre.
Legalább negyven évvel ezelőtt, akut szívbetegellátás során mondta, hogy így szeretnék – primér kamrafibrillációban – meghalni. Kis szünet után hozzátette „úgy kilencven évesen”. Sok éve türelemmel viselt betegsége mellett COVID-19 vírusfertőzést kapott el, mely 2020. november 23-án hajnalban, néhány nappal a meg nem ünnepelhetett 90. születésnapja után, a halálát okozta.
Tisztelt Tanár Úr, kedves Laci Bátyánk! Nyugodj Békében! Büszkék vagyunk rá, hogy munkatársaid lehettünk!
Dr. Márk László, Dr. Katona András
