Szakorvosképzés

Szakorvosképzés

Az általános orvosi képzettség megszerzése az orvossá válás első lépcsőfoka, a legszerteágazóbb ismeretek megszerzésének időszaka. Egy-egy speciális terület ellátása, a konkrét betegségcsoportok sikeres kezelése azonban további, elmélyült tudást igényel. Ennek elsajátítása a szakorvosképzés keretében történik, ahol a leendő szakorvosok munka közben tanulnak tovább.

A szakorvosképzés jelenlegi szabályait 2010-ben fogadták el, jelentősen változtatva a korábbi rendszeren. A munkahely és a képzőhely szétvált, a szakorvosképzés a négy orvosegyetem feladatkörébe került. Az orvosi diploma megszerzése után két lehetőség áll a fiatal orvosok előtt.


A központi gyakornoki rendszer a háziorvostan és az egyetemek oktatói utánpótlásképzését szolgálja (ide tartozik különösen az arc-állcsont sebészet, az igazságügyi orvostan és a megelőző orvostan). A központi gyakornokok a szakképzés teljes időtartama alatt valamelyik orvosképző egyetem alkalmazásában állnak, bérüket a minisztérium által biztosított központi keretből kapják.


A rezidensi rendszerben a szakképzési időszak egészére a munkahely köt szerződést a kezdő orvossal, és biztosítja foglalkoztatását és munkabérét, a törzsképzésre és a szakgyakorlati időszakra egyaránt.
A szakképzést megkezdő friss diplomás orvos két jogviszonyt hoz létre: munkahelyén többnyire közalkalmazotti jogviszonyt létesít, az orvosképző egyetemek egyikével pedig ún. szakképzési szerződést köt. A képzés két szakaszból áll, kezdeti – jelenleg 24+2 hónapos – időszaka a törzsképzés, majd ezt követi a választott szakterülettől függően 1-5 éves szakgyakorlati időszak.
A rendszer sajátossága, hogy a törzsképzés jelentős része nem a munkahelyen zajlik és a szakgyakorlati időszak jelentős részét is más egészségügyi intézetben tölti a jelölt. Az egyetemeken a szakképzés koordinálására szakmai grémiumok működnek. Ezen testületek javaslatára az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK) nyilatkozik arról, hogy az adott munkahely bevonható-e a szakképzésbe, illetve arról, hogy a kötelező munkatervben előírt gyakorlatok közül melyek tölthetők le az egyes intézményekben, osztályokon. (képzőhelyi akkreditációs eljárás) Ha az ENKK az adott munkahelyet akkreditálta, a rezidens az ott végezhető gyakorlatokat saját munkahelyén teljesítheti. Ellenben, ha munkahelye az előírt gyakorlatra nem rendelkezik a Hivatal elismerésével, akkor gyakorlatát olyan intézményben (osztályon, szakrendelésen) kell teljesítenie, amelyik rendelkezik a megfelelő akkreditációval. Ez esetben munkahelyének lehetővé kell tennie a gyakorlat más, akkreditált képzőhelyen történő teljesítését.

A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara a jogszabályok által ráruházott feladatok körében kiemelten kezeli a felsőfokú szakirányú szakképzést. A színvonalas szakorvosképzés érdekében működteti a Szak- és Továbbképzési Központot, amely a Dékáni Hivatal szervezeti egységeként ellátja a szakképzés szervezését, nyilvántartását és ellenőrzését.





Kövess minket



YouTubeLinked inGoogle PlusTwitter


Hírek