Az első éves hallgatók köszöntése

Tisztelt Ünnepi Ülés, tisztelt tanártársak, kedves elsőéves hallgatók és kedves vendégeink!

Köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy ma elsőéveseink hivatalosan is Egyetemünk és Karunk polgáraivá válnak. Esküjükkel hitet tesznek amellett, hogy a következő években odaadóan és szorgalmasan tanulnak azért, hogy elsajátítsák az orvosi hivatás alapjait.

Első gondolataim az elismerésé.
Gratulálok Önöknek, hiszen hosszú és eredményes középiskolai tanulmányaik eredményeként felvételt nyertek Karunkra. Megdolgoztak ezért a sikerért, legyenek büszkék magukra és eddigi eredményeik adjanak kellő tartást és önbizalmat egyetemi tanulmányaik folytatásához. Örülök, hogy az Egyetem polgáraivá válnak, kívánom, érezzék jól magukat, és legyenek mindig büszkék arra, hogy a Szegedi Egyetem padjait koptatták. Egyúttal megköszönöm a szülők eddigi odaadó támogatását, amelyre a következő években továbbra is nagy szükség lesz. Továbbá köszönöm a középiskoláknak, felkészítő tanáraiknak, hogy segítették az egyetemi tanulmányaik megkezdéséhez szükséges ismeretek elsajátítását.

Prof. Bari Ferenc, dékán

Második gondolatom a partnerség ajánlata.
Holnap szeptember lesz és ilyenkor egy kissé másként ver az ember szíve. Tudjuk, hogy új kalandra hív az óra, kapaszkodnánk még a múló nyárba, ugyanakkor hajt a kíváncsiság is bennünket. Új tanév kezdődik. Kihívásokkal és megpróbáltatásokkal. Nemcsak Önöknek, diákoknak, hanem nekünk oktatóknak is. Most és itt partnerséget ajánlok Önöknek. Legyenek társaink abban, hogy a következő években a mi hathatós segítségünkkel Önökből felkészült és emberséges orvosok válhassanak és segítsenek bennünket abban, hogy mi még eredményesebb és jobb oktatók lehessünk. Tiszteljük egymást! Én Önökben azt a tudásra szomjazó fiatal kollégát tisztelem, akihez néhány év múlva – ha az élet úgy hozza – bizalommal fordulhatok, akire rábízhatom magam, vagy bármely családtagomat, mert tudom, hogy kellően felkészült az orvosi hivatás gyakorlására. Önök tiszteljék bennünk azt az oktatót, aki évtizedeken át képezte és képzi magát azért, hogy minél hatékonyabban tudja átadni a tudást és az emberséget. Tiszteljenek bennünket, mert segítünk problémáik megoldásában és vívják ki elismerésünket azzal, hogy odaadóan tanulnak, orvostanhallgatóhoz méltóan élnek, viselkednek és öltöznek.
Követelek tőled fiatal kolléga, elvárásaim vannak veled szemben, mert tisztelni szeretnélek. És ezek az elvárások igen nagyok. Legyen ez így mind a két oldalon és a két oldal nem elválasztást jelent, hanem az egész egyik és másik felét. Karunk kiválóságát a hallgatók és az oktatók együtt jelentik. Büszkék vagyunk eddigi eredményeinkre, de sem elbizakodottak, sem elégedettek nem lehetünk.

Harmadik gondolatom az alkotó elmét szólítja meg.
A tudomány szüntelen fejlődésével szinte lehetetlen lépést tartani. Hamarosan rá fognak jönni, hogy valamit megérteni és az összefüggéseket világosan látni önmagában is nehéz feladat. Pedig csak passzív befogadónak lenni kevés. Kérem, hogy ne nyugodjanak bele, ha valamit nem értenek, csak azért ne memorizáljanak semmit, mert úgy egyszerűbb. Kívánom, hogy a „megértés sóvárgó vágya” hajtsa Önöket, kívánom, hogy élvezzék a tanulás mindegyik mozzanatát. Merjenek kérdezni, beszéljék meg azt, ami nem világos. Használják ki a technika által nyújtott lehetőségeket, használják ki nyelvtudásukat. A világ, a nemzetközi orvosképzés elérhető közelségben van.
Példák sokasága bizonyítja, hogy az emberi elme igazán nagy dolgokra fiatal korban képes. Számos orvosi felfedezés fűződik orvostanhallgatókhoz vagy úgy, hogy valami olyat láttak meg, ami mellett sokan korábban elmentek, vagy úgy hogy fiatalon elkötelezték magukat a kutatás iránt és elkezdtek komolyan dolgozni. Munkájuk lehet, hogy évtizedeket vett igénybe, de többen részesedtek a legmagasabb elismerésekben, köztük a Nobel-díjban. Tehát akit hajt a felfedezés vágya, azt szeretném megnyugtatni: adottak a feltételek ahhoz, hogy a kötelezőn túl is dolgozhassanak tudományos műhelyeinkben.
A tudomány látszólag hatalmas erőt ad az embernek, ugyanakkor sokszor bénultan állunk, mert nem tudjunk, hogyan is fogjunk hozzá a hatalmas anyag elsajátításához. Talán egy nehéz sípályához tudnám hasonlítani az egészet, tudom, hogy le kell mennem, tudom, hol a cél, de csak akkor juthatok le, ha mindig a következő kanyarra tudok összpontosítani.
Tanulni csak érdeklődve, frissen és vidáman lehet. Higgyék el, hogy ennek is meg lehet találni a módját. Figyeljenek testük és lelkük harmóniájára, sportoljanak, szórakozzanak, művelődjenek. Használják ki az Egyetem és a város által nyújtott sokrétű lehetőségeket!

Tisztelt Ünnepi Ülés!
Minden jelenlévő elvárásokkal jött el ide. Azt szeretném, ha megfogalmazott és vélhető elvárásaik a következő években teljesülnének. Hallgatóknak, szülőknek egyaránt szorongásoktól mentes, jó hangulatú szemesztereket kívánok. Nekünk pedig minél több olyan személyes találkozást, amelyek során érdeklődő, okos és elkötelezett hallgatókat ismehetünk meg Önökben.
Szívem szerint most Presser Gábor nagyszerű dalára kapcsolnék, de csak szabadon idézek belőle:
„Figyelem, figyelem!
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja…”

Önök itt vannak, kívánom, hogy csináljuk végig együtt jó hangulatban, erőben és egészségben!