Áder János, Magyarország köztársasági elnöke megbízásából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere által kiemelkedő színvonalú munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült Prof. Dr. Benedek György.
Áder János, Magyarország köztársasági elnöke megbízásából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere által kiemelkedő színvonalú munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült Prof. Dr. Benedek György, az orvostudományok doktora, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézetének nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára, a Kar korábbi dékánja. Ebből az alkalomból készített vele interjút Tráser László.
- Professzor úr, ilyen magas állami elismerés kivételes alkalmakkor is ritkán következik, mi volt a hivatalos indoklása kitüntetése odaítélésének?
- Ez a kitüntetés természetesen nagy megtiszteltetést jelent számomra, jóllehet véleményem szerint ilyen tisztességben (munkájuk alapján) ugyanígy részesülhetett volna Egyetemünk számos kutatója, oktatója. Ebben a személyes esetben, a magam részéről úgy hiszem, aktualitását az adta, hogy júliusban töltöttem be hetvenedik életévemet, így elértem a professzorok nyugdíjkorhatárát. Az indoklás szerint, végeredményben a kitüntetést életművemért kaptam, ahogy a laudáció is az oktató-, kutató-munkát, illetve az egyetem vezetésében elért eredményes teljesítményemet említi. Mint emlékezetes, a Szegedi Tudományegyetemnek 2000-től első tudományos rektorhelyettese voltam 2003-ig, ezután pedig az Általános Orvostudományi Kar dékánjaként dolgoztam hét évig.
- Mindeközben az ÁOK Élettani Intézetét vezette, igen aktívan részt vett az oktató- és kutató-munkában, az egyetemi közéletben.
- A magam részéről erre a tevékenységre vagyok a legbüszkébb. Így az Élettani Intézet megszervezésére, a közel negyedszázados (23 éven keresztül végzett) intézetvezetői munkámra. A kitüntetés elismerése a rendszerváltás kapcsán megújult egyetem újraindításában kifejtett tevékenységemnek, az angol oktatás bevezetésének az ÁOK-n, továbbá a korábban önálló orvosegyetem kari utóda külföldi kapcsolatai építését is honorálja ez a méltatás, melyet jóleső elismerésként fogadtam.
- Szokásos, de megkerülhetetlen kérdés, mivel foglalkozik Professzor úr jelenleg, hiszen az ünnep előtti napon is dolgozó szobájában találtam.
- Nyugdíjas létemre sem kívánom elhagyni az egyetemet. Kutató munkámat folytatom, mint emeritus professzor, bár tanítványaim már többnyire önállóan végzik tudományos munkájukat. Új témát csak egyet kezdtem, ami hasonlatosan nyugdíjas professzor társaim többségéhez, kifejezi a történelem iránti érdeklődésemet. Az utóbbi időben Egyetemünk múltja felé fordultam, ezért írni szeretnék az Élettani Intézet történetéről. Az 1956 utáni, mondhatni a mai napig terjedő időszakot már röviden megírtam, most a XVIII. századtól dolgozom fel Intézetünk múltját. Bizonyára kevesen tudják, hogy I. Ferenc császár egy "Fakultas"- nak nevezett tanszéket állított fel a szemészet, ezen kívül a vegy-, élet- és kórtan számára, 1792-ben. Ezt tekinthetjük a szegedi Élettani Intézet jogelődjének. Első professzora Etienne András volt, aki 1792 -1797 között töltötte be hivatalát. Talán e néhány szóból is kitetszik, még sok teendő van számomra, bár most is három-négy kézirat megjelentetésén dolgozom hagyományos kutatási témaköröm, az agyi szenzoros működések szerveződése területén.
