Makrokeringés hemodinamika laboratórium

Vezető: Dr. Kaszaki József

A munkacsoport főképp a vérkeringés élettani és patológiás szabályozásának kutatásával foglalkozik, humán kórképek klinikailag releváns állatmodelljeinek alkalmazásával, az alábbi két, nagyobb területen:

1. Szepsziskutató csoport: Dr. Kaszaki József, Dr. Poles Marietta, Dr. Juhász László, Dr. Tallósy Szabolcs Péter, Dr. Rutai Attila

Szent-Györgyi hallgatók: Czakó Bálint, Gulácsi Levente

Kari kutatási együttműködés: Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet

Kutatási háttér:

A szepszis továbbra is az egyik vezető halálok az intenzív osztályokon világszerte, jelenleg nincs hatékony oki terápiája. Szepszis során az egyik alapvető probléma az oxigénszállítás és felhasználás között kialakuló aránytalanság (oxigén dinamikai zavar), amelynek meghatározása (azaz diagnosztikája) komplex hemodinamikai monitorozást és vérgáz analízist igényel. Az oxigén dinamika zavara szükségszerűen a sejtek energiadeficitjéhez vezet. Szepszis során a korai, hatékony ellátás (azaz a terápia) alappillére az oxigénadósság megelőzése, felismerése és kezelése mind globálisan, a makrokeringés szintjén, valamint a mikrokeringés, és a sejtek szintjén is. A szepszis kezelésének egyik fő célpontja ezért a szervezet oxigénszállító és sejtszintű oxigénfelvevő kapacitásának együttes befolyásolása.

Kísérleteinkben (1) a szepszis-indukált gyulladásos kaszkád új biomarkereit vizsgáljuk, (2) kombinált endothelin A receptor antagonista - B receptor agonista kezelés lehetőségét, (3) endogén és szintetikus NMDA antagonista terápiát, (4) komplement C5a antagonista kezelés, (5) valamint az optimális, glycocalyx-dependens cél-vezérelt folyadékterápia alkalmazásának részleteit vizsgáljuk.

A vizsgálatokat élő baktérium flórával indukált rágcsáló és törpesertés modellben folytatjuk (állatkísérletes engedélyszám: V./175/2018), melyek – reményeink szerint – közelebb vihetnek a súlyos, több szervi elégtelenséggel járó állapot felismeréséhez, kórtanának megértéséhez és kezeléséhez.

2. Centrális keringési zavarokat kutató csoport: Dr. Érces Dániel, Dr. Varga Gabriella

Szentgyörgyi hallgató: Vida Noémi

TDK hallgatók: Gajda Ámos, Hodoniczky Ádám

Kari kutatási együttműködés: II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szívsebészeti Osztály

Kutatási háttér:

1. Kardiogén sokk általában miokardiális infarktus után alakul ki, de szívsebészeti beavatkozásokat követően, sürgősségi sebészi kórképek alatt (hasi aorta aneurysma ruptura, perikardialis tamponád), intra- vagy posztoperatív szövődményként és nem szívsebészeti invazív beavatkozások (non-cardiac surgical procedures – NCSP) után j, de szeptikus, vérzéses sokk alatt is jelentkezik..

A kardiogén sokk a szívsebészeti és invazív kardiológiai beavatkozások egyik legveszélyesebb szövődménye. A kutatások egyik fő iránya az NCSP alatti kialakuló kardiogén sokk vizsgálata standardizálható kísérletes modellben, melyben a keringésromlás időtartama, mértéke, jellegzetességei és következményei meghatározhatók, s emellett lehetőség van a kórfolyamat terápiás befolyásolásának vizsgálatára is

2. Az extrakorporális keringést követő gyulladásos válasz kísérletes vizsgálata

A szívsebészeti körülmények között alkalmazott extrakorporális keringés (ECC) alatt a vér érintkezése az ECC-berendezés idegen felületeivel gyulladásos kaszkádrendszereket aktivál. Az így kialakuló szisztémás válaszreakció befolyásolása nagy jelentőségű az invazív beavatkozások szövődményeinek mérséklésére. Vizsgálataink célja egy in vivo ECC modell kialakítása, amelyben klinikailag releváns körülmények között tanulmányozzuk a gyulladáscsökkentő hatású ágensek (köztük biológiai gázok) alkalmazásának következményeit. A kísérleteinket altatott, lélegeztetett, hemodinamikailag monitorozott törpesertéseken végezzük. Eddigi eredményeink szerint nagyállat modellünk alkalmas a klinikai ECC következményeinek, köztük az ECC-t követő gyulladásos válasz vizsgálatára.

Főbb vizsgálati lehetőségek, műszerek:

A csoport rendelkezésére áll egy teljesen felszerelt nagyállat- és kisállat (rágcsáló) műtő, amelyekhez csatlakozó keringési laboratóriumokban számítógép vezérelt haemodinamikai adatgyűjtő és mérőrendszerek segítségével lehetőségünk nyílik a vérkeringés komplex monitorozására. Több, párhuzamos csatornán regisztrálhatjuk a különböző szervek, keringési területek vérnyomás- és véráramlási paramétereit. Ezekhez a keringési vizsgálatokhoz rendelkezésünkre állnak ultrahangos áramlásmérők, valamint termodilúciós méréshez szükséges hő- és nyomásmérő szenzorok. A keringést alapvetően meghatározó perctérfogat mérését termodilúciós módszer segítségével, nagyállat és kisállat modellekben is elvégezhetjük. Az oxigén dinamika monitorozásához nélkülözhetetlen vérgáz analízist Cobas b121 típusú készülék biztosítja. A szívfunkció vonatkozásában a balkamra nyomását széles átviteli sávú katétervég mikromanométerrel, a balkamra átmérőjét szonomikrométerrel (ultrahang érzékeny kristálypár segítségével) mérhetjük. A kísérleti állatok folyamatos intravénás és inhalációs altatása és lélegeztetése a rágcsáló és törpesertés modellek esetében is biztosított.