A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karának intézetei közül a Kórélettani Intézet büszkélkedhet az egyik leginkább kiemelkedő tudományos múlttal. Intézetünket Prof. Dr Karády István alapította 1951-ben. Intézetvezetői szerepvállalása előtt Dr Karády István a King Edward University School of Medicine tanáraként szerzett hírnevet. Belgyógyász és ideggyógyász szakképesítése fémjelzi klinikai hátterét, míg kutatóként német, angol és magyar nyelven is publikált. Nevéhez fűződik a legendás „Karády-jegyzet”, amiből orvostanhallgatók generációi sajátították el a kórélettant. Számos külföldi meghívásnak is eleget tett, és tanulmányútjai során eljutott Nyugat-Európa, Kanada és az Egyesült Államok legnevesebb egyetemeire.

Legfontosabb tudományos kapcsolata, barátjához Selye János professzorhoz fűzte, aki az élettudományok egyik leginkább szerteágazó és ‒ ma már tudjuk ‒ talán leginspirálóbb életművét hagyta maga után. Selye fogalmazta meg az „Általános Alkalmazkodási Tünetegyüttes” vagy, ahogy gyakorta emlegetjük a „stressz válasz” elméletét. Tudományos munkásságáért 17! alkalommal jelölték a Nobel-díjra. Sajna esélye sem volt arra, hogy elnyerje, hiszen mind Selye, mind Budapesten élő szülei nyíltan és makacsul ellenszegültek az Európát bekebelezni szándékozó kommunista diktatúráknak. Selye édesanyja az ’56-os forradalom során lett sortűz áldozata.

Karády Professzor Úr irányítása alatt (1951-1974) dolgozott az intézet falai között Dr. Horpácsi Géza, Dr Kis Lajos, Dr. Lonovics János, Dr. Mustárdy László, Dr Nikolasev Velimír, Dr Ottlecz Anna, Dr. Prókai András, Dr Zsilinszky Eleonóra. Közülük később Lonovics professzor Úr az I. Belgyógyászati Klinika igazgatója és 2000-2003 során a kar dékánja volt.

Karády István tanítványa a néhai Lázár György professzor Úr folytatta a gyümölcsöző együttműködést Selye professzorral mind Magyarországon, mind Selye világhírű intézetében Montrealban. Lázár Professzor Úr immunológiai kutatásainak elismeréseként lett a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Karády professzor Úr halála után egy évig (1975) Lázár professzor Úr látta el az intézetvezetői teendőket.

Gecse Árpád Tanár Úr, Karády Professzor másik jeles tanítványa ma is töretlen lelkesedéssel és kiapadhatatlan energiával szolgálja intézetünk munkáját. Több mint 50 évre visszatekintő egyetemi karrierje során, nemcsak mint a gyulladásos válasz kutatója, de mint számos jegyzet és tankönyvfejezet szerzője is hírnevet szerzett magának. Számos esetben töltött hosszabb-rövidebb tanulmányutat olyan neves külföldi egyetemeken, mint University of London , a University of Oklahoma és a University of Texas. Gecse tanár Úr és Mezei Zsófia tanár Asszony tanítványai közül Dr Kiss Béla futott be igen sikeres karriert. A Harvard University oktatókórházában eltöltött évek után, a Moffitt Cancer Center Intervenciós Radiológia Intézetében dolgozik, mint associate professor és osztályvezető.

1975-ben Telegdy Gyula professzor Urat nevezték ki a Kórélettan Intézet élére, ami tudományos téren mérföldkőként szolgál az intézmény történetében. Vezetésével a szegedi kórélettani kutatások általánosságban is nemzetközi elismertségre tettek szert. Telegdy Professzor Úr jelenleg is aktívan részt vesz a magyar tudományos közéletben, mint a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, és egy időben az akadémia orvosi bizottságának elnöki tisztét is betöltötte. Tanítványai közül hárman (Professzor Dr Vécsey László, Professzor Dr Kovács Gábor és a néhai Professzor Dr Vermes István) lettek az MTA tagjai. Telegdy Gyula irányítása alatt ezen felül 26 kutató szerzett PhD-t és két további tanítványa (Prof Dr Szabó Gyula és Dr Jászberényi Miklós) lett az MTA doktora. Telegdy Professzor Úr elsősorban a neuroendokrinológia terén folytat kiemelkedő jelentőségű kutatásokat, amiket eddig több mint 400 publikáció fémjelez. Ezen kutatások révén épített ki gyümölcsöző együttműködéseket a világ vezető kutatóival. A legjelentősebb partnerei Professzor Dr Diczfalusy Egon, Professzor Dr David de Wied és Professzor Dr Andrew Viktor Schally, akikkel Telegdy Professzor Úr és munkatársai 9, 64 illetve 51 közös publikációt és 2 szabadalmat jelentettek meg. A fenti kutatási kapcsolatok révén intézetünknek módja volt a tudós világ „krémje” révén bekapcsolódni a nemzetközi tudományos élet vérkeringésébe.

Diczfalusy (1920-2016) Professzor Úr támogatása nem meglepő, hiszen maga is Szegeden nyerte el orvosi diplomáját és karrierje kezdetén Szent-Györgyi Albert mentorságát élvezhette. Miután 1946-ban Svédországba emigrált hamarosan a Karolinska Institut Klinikai Kémiai Intézetének vezetőjévé avanzsált a Nobel-díjas Hans von Euler-Chelpin támogatásával. Diczfalusy professzor munkássága ekkor teljesedett ki, aminek csúcsteljesítménye a „magzat-méhlepény hormonális egység” koncepciójának kidolgozása, amihez Magyarországról tanulmányútra kilátogató kollégái (Telegdy Gyula és Bártfai György professzorok) elévülhetetlen érdemekkel járultak hozzá.

A néhai Professor David de Wied (1925-2004) munkásságának kezdetén Selye és Szent-Györgyi alapvetéseinek fúziójára törekedett, amit PhD dolgozatának címe is ékesen bizonyít: Vitamin C, Adrenal gland and Adaptation, 1952). A magyar biokémia és endokrinológia eredményei meghatározóknak bizonyultak későbbi tudományos kooperációi során is. De Wied, később, mint a neuropeptidek hatását elsőként felismerő neuroendokrinológus szerzett magának világhírnevet. A Royal Netherlands Academy of Arts and Sciences elnöke volt 1984 és 1990 között. Később az ő támogatását is élvezve lett Vermes professzor a Royal Dutch Academy of Sciences tagja.

Mégis Telegdy Professzor Úr legnevesebb tudományos partnere a Nobel-díjas Andrew Viktor Schally, aki 1977-ben nyerte el a legjelentősebb tudományos elismerést a hipotalamusz-agyfüggelékmirigy-célszerv tengely felfedezéséért. Schally Professzor és Roger Guillemin (Selye tanítványa) megosztva nyerték el a díjat, mivel egymással versenyezve publikálták a megelőző évek során az idegrendszer és hormonális rendszer közötti anyagi kapcsolatot jelentő hipotalamikus serkentő peptidek szerkezetét. Alapvető felfedezéseikből kiindulva Professzor Dr Schally intézete máig számos peptid analógot fejlesztett ki, melyeket sikerrel használnak különböző, endokrin hatásokra reagáló tumorok (pl. a prosztata rák) kezelésében. Intézetünkből számos kutató (Dr Kádár Tibor , Dr Fekete Mátyás és Dr Jászberényi Miklós) lehetett abban a kivételes helyzetben, hogy Telegdy professzor Úr ajánlólevelének birtokában a Schally professzor Úr vezette Polypeptide, Endocrine and Cancer Institute falai között dolgozhatott éveken keresztül.

Telegdy Professzor Úr nyugdíjba vonulása után majdnem két évtizedig az intézetet Professzor Dr Szabó Gyula az MTA doktora irányította, akinek tudományos szakterülete a szenvedélybetegségek és azoknak a neuropeptidekkel való kapcsolata. Munkássága révén dolgozhatott számos nemzetközileg elismert intézmény (University of Colorado Health Sciences Center és a National Institutes of Health) vendégkutatójaként. Igazán jelentős eredményeit oktatóként érte el, amennyiben mind az angol, mind a magyar nyelvű oktatást egészen új szintre emelte. Előadásai mindig a legkorszerűbb és legelismertebb (Harrison’s Principles of Internal Medicine, Nature, New England Journal of Medicine) forrásokra támaszkodva nagymértékben kibővítették és elmélyítették a kórélettan tárgykörét.

Jelenleg intézetünkben a neuroendokrin kutatásokat a Telegdy iskola tagjai Dr habil. Bagosi Zsolt PhD; Dr Csabafi Krisztina, MD, PhD; Dr habil Mezei Zsófia, MD, PhD, Dr Szakács Júlia, MD, PhD, Prof. Dr habil. Szabó Gyula, PhD, DSc, Dr habil. Jászberényi Miklós, PhD, DSc folytatják. Dr Bagosi Zsolt tanítványai közül Dr Palotai Miklós pályája indult igen sikeresen. Külföldi munkáját a világhírű Jolesz Ferenc (1946-2014) intézetében a Harvard Medical School oktató kórházában a Brigham and Women's Hospital falai között kezdte, jelenleg pedig a Harvard Medical School, Department of Radiology alkalmazásában áll.

Intézetünk jelenlegi vezetője Professor Dr Rakonczay Zoltán, PhD, DSc. Irányításával átfogó oktatási reformba kezdett intézetünk a társintézményekkel való harmonizáció valamint a korszerű oktatási követelmények és a hallgatói igények kielégítése érdekében. Rakonczay professzor Úr kutatóként az intézetben zajló gasztroenterológiai kutatásokat irányítja, és mint a „LIVE LONGER” pályázat (EFOP-3.6.2-16-2017-00006) vezetője négy év időtartamra szólóan 5 millió €-nyi összeg felhasználását koordinálja.