– Sokak számára talán nem ismert: miért volt szükség arra, hogy egy évvel a rektori ciklus vége előtt új tudományos és külkapcsolati rektorhelyettest nevezzenek ki?
|
Palkó András szeretné előremozdítani, hogy az egyetem oktatópotenciálja az idegen nyelvű képzések területén is kiteljesedhessen. |
– Elődöm,
Dékány Imre akadémikus nemrégiben elnyerte az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság elnöki tisztjét, s úgy ítélte meg, a két pozíció betöltésére nem lenne elég energiája. A ciklus háromnegyedénél maradt üresen az állás, Szabó Gábor rektor úr pedig úgy döntött, hogy a hátralévő egy évre nem ír ki pályázatot, hanem megbíz valakit ezzel a feladattal.
– Mit gondol, hogyan esett önre a választás? Voltak korábban ehhez hasonló vezetői ambíciói?
– Őszintén bevallom, nem is álmodtam róla, hogy valaha is ilyen megtiszteltetés érhet. Leginkább tőle kellene megkérdezni, miért éppen rám gondolt, de úgy érzem, az biztos szerepet játszhatott választásában, hogy megteremtse az orvoskar, a klinikai központ képviseletét a rektori kabinetben. Az ÁOK, a klinikai központ, illetve tágabb értelemben a korábbi SZOTE hatalmas része az integrált universitasnak, a bevételek és a kiadások jelentős hányadáért felel, illetve a tudományos potenciál és az oktatott hallgatók számának vonatkozásában is élen jár, ezért úgy vélem, helyes lépés volt ezen a szinten is hangsúlyosabban megjeleníteni a szempontjait.
|
Palkó András
(1953, Budapest) 1977-ben summa cum laude minősítéssel diplomázott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, 1981-ben radiológiai szakképesítést szerzett. A medikusok oktatásában 1980 óta vesz részt. Pécsről 1998-ban került Szegedre, ahol magyar és angol nyelven tart radiológiai előadásokat. 1998 óta az ÁOK Radiológiai Klinika tanszékvezető egyetemi tanára, 2009. március 1-jétől az SZTE tudományos és közkapcsolati rektorhelyettese, szintén 2009-től a European Society of Radiology második alelnöke. Fő tudományos érdeklődési területe: gasztroenterológiai betegségek CT- és MR-vezérelt diagnosztikája.
Fotó: Segesvári Csaba
|
– Említette, elődjének egyéb tisztségei mellett nem maradt elég energiája a rektorhelyettesi poszt betöltésére; az ön új megbízatása összeegyeztethető oktatási, tudományos, betegellátási tevékenységével?
– A rövid válaszom: nehezen. Az ön által említett területeken rengeteg a feladatom, emellett pedig a közelmúltban az Európai Radiológus Társaság alelnökének is választottak, ami bizonyos mértékig szintén leköti az időt és energiát. Szerencsére a tanszéken olyan kollégák dolgoznak mellettem, akik a munka, a terhek nagyon jelentős részét le tudják venni a vállamról – segítségükért roppant hálás vagyok.
– Tanszékvezető professzorként többéves rálátással bír az SZTE tudományos-kutatási tevékenységére, illetőleg nemzetközi kapcsolatrendszerére, melyeket a következő évben ön koordinál. Hogyan ítéli meg ezeknek a szegmenseknek a működését?
– Létezik egy egy olyan Murphy-szabály, hogy ami működik, azt ne piszkáld, mert elrontod. Az itteni helyzetre ezt nagyon találónak érzem.
A tudomány mint olyan nyilvánvalóan nem irányítható a szó eredeti értelmében, a kutatóműhelyek, doktori iskolák és karok autonómak. Léteznek persze intézményes keretek – a habilitációs bizottság, a doktori tanács, az egyetemi tudományos tanács –, melyek ezek munkáját valamilyen módon mégis mederben próbáljak tartani – működő szervezetekről van szó kiváló kollégákkal, vezetőkkel, apparátussal. Be kell kapcsolódnom ezek tevékenységébe, nem belenyúlni és megváltoztatni, ám természetesen mindig akadnak olyan feladatok, melyek megoldása komoly kihívást jelent. Ilyen például, hogy erőteljesebben jelenítsük meg az egyetem tudományos tevékenységét a szélesebb közvélemény és a társintézmények adminisztrációja felé.
A külkapcsolati területen kiválóan működik az Erasmus és a CEEPUS program is, ám jönnek új elemek is, mint Erasmus mundus és master, melyek révén a posztgraduális és doktorképzés is beemelődik a körbe. Az én dolgom, hogy a karok és doktori iskolák számára feltárjam és kommunikáljam a lehetőségeket. Szeretném ezenkívül előremozdítani, hogy az egyetem oktatópotenciálja az idegen nyelvű képzések területén is kiteljesedhessen. Hasznos lenne, ha az orvos-, fogorvos- és gyógyszerészkar mellett más fakultások, így például a mérnöki, a jogi, az egészségtudományi és a természettudományi is meghirdetnének idegen nyelvű képzéseket.
– Ebbéli elképzelései határozottan egybeesnek a rektori vezetés eddigi szándékaival. A folyamat viszont csak kis lépésekben halad előre, néhány kar szerint előbb a kellő számú érdeklődőre lenne szükség, azt követően lehetne tervezni a képzésekkel...
– Pedig amíg a képzési program, portfólió nincs összeállítva akkreditálható és kommunikálható formában, addig nem szabad érdeklődésre számítani, érdeklődést kelteni. Az egyetem és karok apparátusának még sok munkát kell végezni, de nehezen megkerülhetőek ezek a képzések, mert ez az ezekből remélhető forrás egyre fájdalmasabban hiányzik a nehezebb gazdasági helyzetben lévő karok büdzséjéből.
– Az utóbbi időben az ázsiai országok irányába történtek tapogatózások az SZTE részéről. Ön – az idegen nyelvű képzések tükrében is – milyen irányokra fektet majd hangsúlyt?
– Mivel jelenleg gyakorlatilag az egész világ Ázsia, elsősorban Kína felé tapogatózik, elkerülhetetlennek tűnik az ebben a térségben meglévő kapcsolatrendszerünk bővítése. Másrészt viszont fontosnak tartom, hogy a nyugat-európai, észak-amerikai egyetemekhez fűződő széles és gazdag szakmai együttműködési hálót megőrizzük, továbbfejlesszük. Most egyébként éppen azon dolgozunk, hogy szerződéses szintre emelkedhessenek a ljubljanai egyetemmel kiépülő kapcsolataink, de érkezett egy grúziai megkeresésünk is.
– Melyek voltak ezenkívül első rektorhelyettesi hónapjának fő feladatai?
– Azzal kezdtem a munkát, hogy végiglátogatom a karok dékánjait – ez a folyamat még nem is ért véget. Egyszerű bemutatkozásnál többről van szó: szeretném megismerni véleményüket az általam felügyelt területekről. Máris rengeteg hasznos gondolat származik ezekből a megbeszélésekből, ilyen például egy belső egyetemi pályázati alap megteremtésének ötlete. Erre azért lenne szükség, hogy legyen hová fordulniuk a fiatal kutatóknak első lépésként, mielőtt a nagy pályázatokkal próbálkoznak, illetve ennek révén hidalhatnák át kutatócsoportjaink a pályázatok közti forráshiányos időszakokat, vagy tevékenykedhetnének tovább, ha csúsznak a már elnyert pénzek.
Pintér M. Lajos