Kovács Kálmán 1926. július 11-én született Szegeden. Orvosi diplomáját (MD) 1950-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerezte. Még hallgatóként bekapcsolódott a Kórbonctani és Kórszövettani Intézet kutatásaiba, és a diploma megszerzése után is itt folytatta intenzív munkáját. Kutatott, oktatott és sebészeti patológusként is dolgozott. 1954-ben átkerült az I. számú Belgyógyászati Klinikára és klinikai endokrinológiára szakosodott. 1957-ben kandidátusi, 1963-ban nagydoktori fokozatot szerzett. 1966-ban ösztöndíjat kapott a Liverpooli Egyetemtől, ahol a világszerte ismert és elismert tudós és patológus Dr. H. L. Sheehan mellett dolgozott. 1968-ban meghívták Kanadába, ahol a Montreali Egyetemen, Selye János Kísérleti Orvostudományi és Sebészeti Tanszékén dolgozott vendégkutatóként.

1969-ben feleségével, egyben munkatársával, Horváth Évával végleg Montrealba költözött. 1971-ben a Torontói Egyetem vezető oktató-gyakorló kórházában, a St. Michael’s Kórházban, a Patológiai Intézetben patológusként kezdett dolgozni. 1980-ban a patológia professzora lett. Fő kutatási területe az endokrin patológia, elsősorban az agyalapi mirigy és daganatainak patológiája volt. Számos könyvet, fejezetet és tanulmányt publikált. Alapító szerkesztője az Endocrine Pathology Journal-nek és egyik alapítója az Endokrin Patológiai Társaságnak.

1995-ben megkapta a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktori címét.

Kovács professzor számos szakmai díj és kitüntetés birtokosa, többek között az Endokrin Patológia Életmű Díjat is megkapta 2007-ben.

2010-ben az Agyalapi Társaság elnökévé választották. Eredményeit világszerte ismerik és elismerik, az agyalapi patológia egyik vezető személyisége volt. Szakmai díj is viseli nevét. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának külső tagjává választották.

Emlékét tisztelettel megőrizzük!