Elhunyt Dr. Altmayer Pál (1941-2020)

Elhunyt Dr. Altmayer Pál (1941-2020), aki pályáját a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján kezdte, majd több mint 20 éven át a makói Diósszilágyi Sámuel Kórház-Rendelőintézet Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályát vezette nyugdíjba vonulásáig. Munkásságát önkéntes segítőként a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán fejezte be.

Egy temetés kicsit olyan, mint maga a halál. Lehetnek kívánságaid, terveid, amit csak akarsz, de amikor eljön a napja, semmi beleszólásod nincs a dologba.

(Gayle Forman)

DrAltmayer_Pal

Ismét elment egy kiváló ember, kiváló szeretett kollega, barát.

Elhunyt Dr. Altmayer Pál, utóbbi időben ahogy emlegették Pali bácsi. Annak az intézménynek a jelenlegi vezetőjeként írom nekrológját, ahol pályája, szakmai pályafutása kezdődött, és ahol pályáját befejezte. Szívesen láttunk, mint önkéntes segítőt, hiszen az Ő tapasztalata, szakmai alázata mindenki számára példa lehet. Onnan indult, ahol én később vezető lehettem.

Dr. Altmayer Pál 1941.január 15-én született. 1960-1966 között a Szegedi Orvostudományi Egyetemre járt, majd 1966 októberében az egyetem elvégzését követően, fiatalon a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájára került, egyidőben Herczeg Jánossal. Kisebb kerülővel került a Klinikára, hiszen egy évet bányászként dolgozott. Felvételi nélkül mehetett volna földrajz szakra, miután országos versenyt nyert, azonban Őt a betegek gyógyítása, a szülészet vonzotta. Szontágh Professzor Úr Klinikájára került, mely abban az időben és még most, ennyi év távlatából is nagy fegyverténynek számít. Itt szerezte első tapasztalatait imádott szakmájáról, hivatásáról, a betegek ellátásáról, arról, hogy mekkora öröm egy új élet születésénél segédkezni.

Szülész-nőgyógyász szakvizsgát tett, ezt követően egyetemi tanársegédként, adjunktusként dolgozott a klinikán. Tanítómestereitől, kiváltképp Szontágh és Sas Professzoroktól, akikre mindig tisztelettel emlékezett, sajátította el azt az európai szemléletet, mely egyaránt hangsúlyt fektetett a naprakész tudásra és a beteggel való megfelelő kommunikációra. Szakvizsgát tett szülészet-nőgyógyászat mellett aneszteziológiából, és jártasságot szerzett az onkológiai betegek ellátása, valamint az egészségügyi szervezés terén is.

1983. februártól 2004. júniusáig, több mint 20 éven át a makói Diósszilágyi Sámuel Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályát vezette nyugdíjba vonulásáig. Soha nem bánta meg, hogy a klinikáról Makóra ment. Osztályvezető főorvosként aktívan részt vett az orvostanhallgatók oktatásában. Az osztály tudományos munkásságába mindig bevonta munkatársait és támogatta egyéni érdeklődéseiket. Osztályvezetői tevékenysége alatt csökkent a terhesség megszakítások száma a területen, kiterjesztette a szűrővizsgálatokat a környező falvakba is. Aktív tagja volt a Magyar Nőorvos Társaságnak valamint a Magyar Nőorvos Társaság Dél-magyarországi Szakcsoport vezetőségének. Soha nem szakadt el az anyaintézménytől, szoros kapcsolatot ápolt az „Alma Materrel” a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikával. 2003-ban „Pro Sanitate” kitüntetésben részesült. Nyugdíjba vonulása után úgy alakult, hogy a pályakezdésnél is egy startvonalról induló Herczeg János által vezetett kórházi osztályon dolgozhatott. Nem tudott elszakadni a szakmától, hiszen ez egy életre szóló hivatás. Később az integráció és szerkezeti átalakítások miatt a pályája kiinduló állomására a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikára jött vissza. Jó volt látni az osztályokon, a klinika szülőszobáján, műtőjében. Még 2019-ben is rendszeresen láttuk, 2018-ban szülést is vezetett.

Tudtuk, hogy beteg. Betegségével azonban küzdött, mint élete során a betegek gyógyulásáért, az újszülöttek világra segítéséért is tette. Sajnos a mostani küzdelemben alulmaradt. Elfogyott ereje, ebben a harcban már nem tudott nyerni.

Mi pedig innen figyelünk. Figyelünk és tudjuk, jó helyen van.

Remélte, mi is reméltük, hogy visszajön abba a közösségbe, ami a második családját jelentette. Emlékszem többször felhívott, jelezvén azt, hogy lassan gyógyul, de jön vissza, számítsunk rá. Számítottunk, vártuk vissza.

Tudtuk, hogy a harc véges, kimenetele nem kérdéses, mégis bíztunk, ezt a harcot megnyeri, azonban nagyon váratlanul, megdöbbenéssel ért bennünket a hír: örökre elment.

Még mindig várunk, de talán egy más helyszínen találkozunk, most új klinikán segít az általa szeretett, tisztelt betegein.

Nem a halál szörnyű, hanem a temetés. A halál nem szerencsétlenség. Csak szomorúság azoknak, akik a Földön maradtak még s egy kedves valakijöktől látatlan időre el kell búcsúzniok.

(Gárdonyi Géza)


Nyugodjék békében.

Dr. Németh Gábor

tanszékvezető egyetemi tanár

 





Kövess minket



YouTubeLinked inGoogle PlusTwitter


Kiemelt hírek

Orvosi_vegytan

Bizonyos daganatos és autoimmun betegségekben már eddig is megoldást nyújtottak a modern biológiai terápiás kezelések, azonban ezek a hatóanyagok csak a sejteken kívüli célpontokat tudják támadni. Új irányt jelenthet az SZTE kutatóinak friss eredménye, melyet címlapján közöl az Advanced Science. Egy olyan speciális hordozó molekulát fejlesztettek, ami képes a sejtbe juttatni a biológiai terápiás hatóanyagokat.

unkp_2020

Az SZTE Rektori Hivatal Dísztermében rendezték meg az Új Nemzeti Kiválósági Program 2019. ösztöndíjasainak oklevélátadó ünnepségét 2020. február 13-án, amelyen 62 hallgatónkat és oktatónkat díjaztak a folyamatos, magas szintű, eredményes kutatómunkájukért. Gratulálunk!