Avatási beszéd

Tisztelt újonnan avatott orvosdoktorok, tisztelt rektor úr, dékán asszonyok, tanártársaim, kedves vendégek!

Egyetemünk Szenátusa és az Általános Orvostudományi Kar Tanácsa nevében megkülönböztetett tisztelettel, sok szeretettel és örömmel gratulálok ifjú doktorainknak az imént átvett diplomájukhoz. Életük sorsfordító napján mi tanáraik, szüleik, hozzátartozóik és barátaik együtt osztozunk örömteli érzéseikben. Iménti fogadalmukkal, a kézfogásokkal az orvosok rendje befogadta Önöket. Mától büszkén és méltósággal viselhetik a doktori címet.

A mai nap az Önök ünnepe. Ezek a hosszú és eredményes munkát követő megelégedettség percei. Sokan szeretnének most az Önök helyében lenni, hiszen fiatalok és felkészültek, boldogok és életvidámak. Elindulnak az orvosi pályán, hogy a világ egyik legnemesebb élethivatását gyakorolva enyhítsék a betegek fájdalmait, gyógyítsanak és segítsenek embertársaikon. Régóta készültek erre a napra, a szorgos évek, a megismételt elhatározások, a nehezen múló, tanulással és izgalommal eltöltött éjszakák, a szorongások és a felsóhajtások mind benne voltak az iménti fogadalmukban és kézszorításukba. És benne lesznek azokban az ölelésekben és gratulációkban, amelyeket hamarosan szeretteiktől kapnak. Kívánom, hogy méltón ünnepeljenek, kívánom, hogy életük során büszkén és boldogan emlékezzenek a mai napra.

A diploma, amelyet a kezükben tartanak tanúsítványa az eredményes vizsgáknak, tanúsítványa az elsajátított készségeknek és ismereteknek, belépő a munka világába. Olyan érték, amelyre sokan irigykedve néznek, olyan lehetőség, amellyel élve megelégedett emberek lehetnek. Azokban az értékekben, melyet orvosi diplomájuk tanúsít évezredek tudása és tapasztalata tükröződik. Gyógyító és kutató orvosok, természet- és társadalomtudósok generációi formálták, csiszolták azokat az ismereteket, amelyeket egyetemünkön elsajátítottak. Önök Hippokratész, Robert Koch, Semmelweis és Ramon y Cajal, Szent-Györgyi Albert, Szentágothai János és Jancsó Miklós szellemi örökösei, gondolkodásukat az egymást megújító, az értékeket megőrző és meghaladni tudó ismeretek formálták. Mi tanáraik igyekeztünk ezt a tudást átadni, szemléletüket alakítani azzal a nemes céllal, hogy képessé váljanak önálló döntésekre, ismerjék fel teljesítőképességük határait és maradjanak nyitottak és motiváltak további új ismeretek elsajátítására. A szakmai kihívásai beláthatatlanok, egyre rövidebb idő alatt duplázódik meg a hivatás gyakorlásához szükséges ismeretek mennyisége, folyamatosan nőnek a minőségi elvárások. Egyre több diagnosztikus eszköz és módszer, gyógyító eljárás segíti munkájukat, ugyanakkor ne feledjék, a gondolkodás, a humánus döntés és a kétszer kettő józansága semmi mással nem pótolható.

A következő hónapok és évek újabb kihívásokat, gyakran megpróbáltatásokat tartogatnak. Az első önálló ügyelet, műtététi beavatkozás, vagy a nagyon rossz hír közlése. Higgadtságra és bölcsességre van szükségük, hogy eredményesen vegyék az újabb akadályokat. Vigyázzanak magukra, vigyázzanak egymásra. Éljenek úgy, hogy életvitelüket példaként követhessék mások is, munkatársak, betegek egyaránt. Az orvosi munka egyre inkább csapatban folyik, egymásra utalva, néha egymásnak kiszolgáltatva dolgoznak. Törekedjenek arra, hogy ezekben a csapatokban értékadó, értékformáló szerepük legyen. Becsüljék meg kollégáikat, munkatársaikat, vívjanak ki elismerést tudásukkal és szorgalmukkal. Munkájuk során sose veszítsék szem elöl, hogy Önökhöz segítségért fordulnak a betegek. Esendőek és kiszolgáltatottak, akik reménykednek, megkönnyebbülést, segítséget és biztatást várnak kezelő orvosaiktól.

Ha elbizonytalanodnak, Sík Sándor üzenete legyen segítőjük:
„Tégy minden jót, amit
Megtehetsz,
Ott, ahol vagy,
úgy ahogy teheted,
Akkorát, amekkorát tehetsz,
De mindig, szüntelen ez legyen
A programod!”

 
Nyilván képzeletük most szerteszét cikázik: élmények és csalódások, sikerek és kudarcok sorjáznak gondolataikban. Ne feledjék szüleik és szeretteik aggódását és féltő szeretetét. Azt a sok segítséget, támogatást, amelyet kaptak elsősorban példamutató élettel lehet meghálálni. Az Önök nevében is köszönöm az édesanyáknak, édesapáknak, rokonoknak, barátoknak a soha nem lankadó támogatást és bíztatást. Néhány évvel ezelőtt egy kiváló kedves tanítványom az államvizsgát követően megkeresett és beszélgettünk. Édesanyját idézte, aki az utolsó sikeres vizsga után átölelte és azt mondta neki: Kislányom, elvégeztük az egyetemet. Sok igazság volt ebben az egy sóhajjal kimondott mondatban.

Önök azon a szegedi egyetemen szereztek tudást, amely méltán híres határainkon innen és azon túl. Az orvosi tudás, az orvosi diploma ma keresett érték szerte a világban. Így nyugodtak lehetnek, el tudnak helyezkedni. Munkába fognak állni itthon, vagy külföldön, további tanulmányaikat doktori iskolákban vagy szakképzésben folytathatják. Kérem, hogy bárhol is fognak dolgozni, legyenek büszkék az Alma Materra és öregbítsék egyetemünk és karunk hírnevét.

Az Egyetem és Szeged városa az elmúlt évszázadban összeforrt egymással. Sokat köszönhet a város az egyetemnek és Szeged sem lenne világhírű az egyeteme nélkül. Életük meghatározó színtere volt, legyenek büszkék rá, hogy itt tölthették ifjúságuk minden bizonnyal legszebb éveit.

A Szegedi Tudományegyetem most elbocsátja Önöket. Büszkék vagyunk Önökre, ugyanakkor féltő gonddal szeretnénk segíteni további pályafutásukat. Ápolják a szép emlékeket, de hagyják, hogy a szomorúbbak elfakuljanak. Tartsanak össze, segítsék, bátorítsák továbbra is egymást. Ne legyenek kétségük afelől sem, hogy régi tanáraik, professzoraik támogatására a jövőben is számíthatnak.

Elsajátított tudásuk egy gyönyörű, de gyakran nehéz hivatás alapjait jelentik. Fussák be pályájukat, legyen kellő önbizalmuk, hitük, szorgalmuk és kitartásuk. Váljanak szakmájuk irigyelt kiválóságává, legyenek hazánk, népünk büszkeségei.
Ihlessenek költőket, mint Berda Józsefet, aki így írt orvosáról:
„ mikor
a kezed láttam, a csillogó, gyógyító késsel,
melyet Isten keze vezetett egyedül s melyért
egy méltó jutalom van csak: a kicsorduló
szeretet, mely áldja hivatásod, – a többi
már hiú erőlködés, mit eltemet
a süket sötétség.”


Erőfeszítéseikhez magam, a Szenátus, az Általános Orvostudományi Kar Tanácsa nevében sok sikert és jó egészséget kívánok.

Viszontlátásra ifjú barátaim!





Kövess minket



YouTubeLinked inGoogle PlusTwitter


Kiemelt hírek

271850904_6791812060891589_5121175817267060750_n

Ünnepélyes keretek között átadták az SZTE Igazságügyi Orvostani Intézet felújított bonctermét - a helyiség rekonstrukciója az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar anyagi támogatásnak köszönhetően valósult meg.

Csernay_1170

Dr. Csernay Lászlónak, egyetemünk professzor emeritusának 90. születésnapja alkalmából Prof. Dr. Lázár György dékán a SZAOK Emlékérmét adományozta. Gratulálunk!